Tavaszhírnök sirályok

Február közepe táján az ember már mind türelmetlenebbül várja az ilyenkor már nagybetűsen írt Tavaszt és lesi a tavaszra utaló első jeleket. Hagyományosan a hóvirágot tartjuk az "igazi" tavaszhírnöknek, de a kolozsvári kertekben, parkokban szintén ide sorolhatjuk a korai kankalint is. Meg is jelentek az idei, január eleji-közepi langyos, már-már tavaszias napokban az első példányok, örült is neki mindenki, de a rákövetkező hosszantartó fagyos, havas idő hamar betakarta, elpusztította őket. Tavaszvárásunkat lerövidítendő, kénytelenek vagyunk ilyen körülmények között tavaszhírnökpótló után nézni. A kolozsváriak szerencsés helyzetben vannak: elég, ha csak kimennek a Szamos-partra vagy a városközpontba a volt magyar operához és már meg is találhatják a szárnyas tavaszhírnökpótlókat.

2011 február 6-án jelent meg ugyanis a központban az első sárgalábú sirály (Larus michahellis) és ma, február 9-én már négy példányt sikerült fotózni. A tavalyhoz képest az idén 16 nappal hamarabb érkeztek. Ma két sirály már a megszokott tavalyi-tavalyelőtti fészekben üldögélt, míg a többi a szomszéd szoboralakzatokról feleselt nekik hangosan.

2011 február 9: négy sárgalábú sirály az Opera tetején

A tavalyi fészekből nézelődnek jobbra

…majd balra a Tordai út felé

…utána jobbra és balra is szétnéznek

Az egyik kedvenc sirálypihenőhely

A másik kolozsvári tavaszhírnök akármilyen furcsának is tűnik szintén sirály: a Szamos parton telelő mintegy kétszáz dankasirály (Larus ridibundus) között megjelentek már az első átmeneti színezetű, téliből nyári ruhára váltó feketés fejű példányok.

Hátul egy már-már nyári tollazatú dankasirály, elől egy téli ruhás dankasirály

Egy másik, téliből nyári tollazatba vedlő dankasirály

És, ha már sirály akkor legyen egy fotós ráadás is: kár kihagyni kolozsváriaknak ezt a lehetőséget: ezekben a napokokban egyszerre három sirályfaj is megfigyelhető városunkban, ugyanis még mindig itt tartózkodnak a Sportcsarnok előtti Szamos szakaszon a valószínűleg csak átvonuló viharsirályok (Larus canus).

Háttérben két viharsirály (Larus canus), előtérben egy téli ruhás dankasirály

Tegnap és ma már több helyen lehetett hallani a széncinkék, kékcinkék énekét,illetve a csúszka jellegzetes füttyögetését is.
Egyik műholdas rádióadós erdélyi békászósasunk is érzi már a tavasz közeledtét: Dél-Afrikai telelőhelyéről elindult északi irányba.
Kereken negyven nap van még a "hivatalos" Tavaszig, de addig is nyomon követhetjük a különböző vándormadaraink érkezését a Spring Alive 2011 honlapon.

A Diótörő

Nem Csajkovszkij utolsó balettjéről fogok írni, hanem a vetési varjakról (Corvus frugilegus) amelyek októberben-novemberben, a kolozsvári parkokban, kertekben gyűjtik, lopják a tápanyagokban dús diót amit aztán leggyakrabban erős, vésőszerű csőrükkel feltörnek.

A madarak közül a varjakat tartják számon, amelyek sok diót képesek elhordani, jóval többet, mint amennyit feltörnek és elfogyasztanak, így fontos szerepet játszhatnak a diófák terjesztésében. A vadon nőtt diófát nem hiába nevezi a népnyelv varjú ültette diónak.

Hogyan birkózik meg a varjú a megszerzett dióval? Ez ugyanis nem is olyan könnyű feladat, ha figyelembe vesszük azt, hogy egyes vizsgálatok szerint a dió (Juglans regia) feltörése jelentős, kb. 15 kg erőt igényel (más vizsgálatok szerint 0,37 kN-t - Schrauf et al. [2008]). Kolozsvári varjainknál két diófeltörési módszert figyeltem meg: a gyakoribb eset az – ezt sikerült az alábbi fotókkal megörökíteni - amikor a varjú a földön vagy egy fa ágára szállva addig kopácsolja a diót amíg az feltörik. Ritkább esetben – ezt például a Botanikus Kert víztornya mellett figyeltem meg – a varjú a dióval egy magas fára száll majd onnan leejti az aszfaltra. Említett helyen több összetört dió maradványa is látszik, tehát rendszeresen használják egyes madarak ezt a helyet diófeltörésre.

A megtalált, megszerzett dióval…

…peckesen tovább lépdel

…majd amikor más varjak észreveszik a zsákmányát akkor tovább repül a dióval

…egy közeli fára, majd onnan tovább egy másikra

…ahol aztán feltöri és elfogyasztja.

Madárlátta dió (vetési varjú által feltört, kibelezett dió)

Amúgy nyugodtan utánozhatjuk varjainkat és fogyaszthatunk diót, “hiszen a Penn State Egyetem kutatói egy átfogó vizsgálattal bizonyították, hogy a dió nyugodt és stresszes körülmények között is egyaránt képes a vérnyomáscsökkentésre. A kutatás eredményei a szerzők szerint azért fontosak, mert senki sem képes rá, hogy mindennapi életéből teljesen kiiktassa az idegeskedést, étrendi változtatásokkal viszont mindenki tehet azért, hogy szervezete jobban reagáljon a kihívásokra.”

Szomszédom az almázgató csóka

Vasárnap délelőtt, ködös, szemerkélő eső, ki sem érdemes menni a házból. De így sem unalmas, ilyenkor a szobából az íróasztal mellől is lehet munka közben madarászni. Mindig történik valami. Egyik távcső és fényképezőgép pedig állandóan elő van készítve.
Kora reggel először a vetési varjak jelentkeznek, az egyik szomszédos tízemeletes panelház tetején szoktak megpihenni. Majd reggel félnyolc-nyolc körül jönnek menetrendszerűen a szemben levő fenyőfára a seregélyek, aztán szokásos látogatását teszi az egyik dolmányos varjú pár. Ma sem volt másképp, de aztán a napi monotóniát megtörve délelőtt tízkor sikerült végre lencsevégre kapnom a szomszédos almafát dézsmáló madarat: egy csóka (Corvus mondedula) volt. Az alábbi fotók ablaküvegen keresztül, ráadásul ferdeszögben készültek.

 

Tavasz az őszben avagy miért is virágzik Kolozsváron kétszer a vadgesztenyefa

Néhány éve folyamatosan megfigyelhető, hogy augusztus végén, szeptember elején Kolozsváron újra kivirágoznak a vadgesztenyefák. Hosszú, meleg napsütéses ősz lesz mondják egyesek, mások a globális felmelegedés számlájára írják ezt a jelenséget is, romantikusabb lelkületűek az őszi elmúló természetben a tavaszi megújulást vélik felfedezni. Az ok azonban sokkal prózaibb. Egy mindössze 7-9 mm szárnyfesztávolságú lepke, a vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella) támadta meg a gesztenyefákat. Monofág lepkefaj, amelynek egyetlen tápnövénye a vadgesztenye (Aesculus hippocastanum).

 

2010 szeptember 1, Kolozsvár: az idén is kivirágoztak másodszor is a vadgesztenyefák

 

2009 szeptember 6, Kolozsvár: egyszerre virágzik és érik a vadgesztenye

A vadgesztenyelevél-aknázómolyt a makedóniai Ohridi-tó mellől írták le 1986-ban és valószínűleg Észak-Amerikából került Európába. Azóta folyamatosan terjed nyugat és észak felé. Romániában először Temesváron jelent meg 1998-ban, majd Nagyváradon, Kolozsváron (1998-ban), Nagybányán, Craiova-n, Iasi-ban, Bukarestben stb. Országosan elterjedt kártevővé vált. Gradációja évek óta töretlen, károsítása aggasztó mértékű. A fák levele a vegetáció második felére jórészt megsemmisül. A több éven át tartó korai lombvesztés miatt a fák legyengülnek, ez a fák koronáinak redukálódását eredményezi. Másik mellékhatása, hogy a fák károsítása őszi másodvirágzást vált ki. Ez figyelhető meg Kolozsváron is, ha a megyeháza mellett, ortodox katedrális mögött levő parkocska gesztenyefáinak a csúcsát nézzük meg. Az első bimbókat az idén itt augusztus 25-én láttam és fotóztam, szeptember elsején pedig már több fán is teljesen kinyíltak a virágok.

A vadgesztenyelevél-aknázómoly aknáját nemrég hagyta el eddigi lakója. A molylepkének a folt belsejében mocorgó hernyója a felelős mindenért: a foltok megjelenéséért, a levelek elszáradásáért és lehullásáért egyaránt.

E különös életmódú állat nem kívülről eszi a lombot, mint azt megannyi más, nagyobb méretű molylepkefaj hernyója teszi. Belerágja magát a levél belsejébe. Ott aztán úgy rágja ki a levél középső, asszimiláló szöveteit, hogy közben a levél színén és fonákán levő bőrszövetet érintetlenül hagyja.

Óriási fák parányi réme: balra egy megtámadott, levelét már augusztusban szinte teljesen elhullatott vadgesztenyefa, míg jobbra egy egyelőre még egészségesnek tűnő fa.

Meg kell jegyezni, hogy a vadgesztenyefa őszi, második virágzását időnként kiválthatja egy másik kártevő, a guignardiás betegséget okozó gomba (Guignardia aesculi) is.

Az amúgy szép jelenség – Tavasz az Őszben - talán túl prózainak és kiábrándítónak tűnhető magyarázatát oldani akaró, zárófelvétel

Felhasznált irodalom:

A vadgesztenyelevél-aknázómoly

http://www.cameraria.de/

Cikk a vadgesztenyelevél-aknázómoly romániai elterjedéséről (pdf)

Szimmetriát kedvelő zöld bogyómászó-poloska az erkélyünkön

Az előttünk levő fenyőre rendszeresen visszatérő csicsörkét akartam fotózni, de ehelyett poloska-makrózás lett a dologból: egy zöld bogyómászó-poloska (Palomena prasina) tévedt az erkélyünkre amely, hogy még érdekesebb legyen el is kezdett petézni.

Petéző zöld bogyómászó-poloska (Palomena prasina)

A címeres poloskákhoz (Pentatomidae) tartozó nagy termetű (1-1,4 cm hosszú), feltűnő zöld színű látogatónk gyakori rovar, rétek, út- és erdőszélek lakója, de kertekben is megtalálható, ahol különböző növények nedveit szívogatja. Valószínűleg hozzánk is a szomszédos kertből tévedt be. Európa középső és déli részein honos, nem találkozunk viszont vele Észak-Angliában, illetve Skandináviában.
Csak tavasszal és nyáron ilyen szép zöld színű mint ahogy a fotómon látszik: ősszel barnára színeződik.

Nem árt róla tudni, hogy veszély esetén bűzmirigyeiből maró szagú folyadékot választ ki - máskülönben erről kapta a német Grüne Stinkwanze nevét - , amely érzékeny bőrű embereknél allergiás reakciókat idéz elő.

 A hasonló zöldes színű fajoktól elkülöníthető a csáp alapján is: a második és harmadik csápíze körülbelül azonos hosszúságú, az utolsó (4.-5.) csápízülete pedig barnás-vöröses.

A nőstények 10-100 petét tartalmazó halmokat raknak. A "mi" poloskánk pontosan 14 petét rakott le és ügyelt a tálalásra is: szépen szimmetrikusan helyezte el őket a falra öt sorban: 2-3-4-3-2.

 Zöld bogyómászó-poloska (Palomena prasina) petehalma

Ugyanilyen elrendezést találtam egy “angol” zöld bogyómászó-poloskáról készült fotón is. Egy másik, "német" poloska látszólag más szimmetria szerint rakta a petéit ezen a fotón: 4-5-5-5-4.

A peték kifejlődése a hőmérséklettől függ, Közép-Európában 4-5 hónapig tart. A lárvaszakaszban, a testvérek együtt maradnak egy közösségekben, az általuk szekretált ú.n. aggregációs feromonnak köszönhetően.

Irodalom:
Palomena prasina - Green Shieldbug / British Bugs - An online identification guide to UK Heminoptera
A zöld bogyómászó-poloska (Wikipedia)
Die Grüne Stinkwanze (Wikipedia)