Néhány éve folyamatosan megfigyelhető, hogy augusztus végén, szeptember elején Kolozsváron újra kivirágoznak a vadgesztenyefák. Hosszú, meleg napsütéses ősz lesz mondják egyesek, mások a globális felmelegedés számlájára írják ezt a jelenséget is, romantikusabb lelkületűek az őszi elmúló természetben a tavaszi megújulást vélik felfedezni. Az ok azonban sokkal prózaibb. Egy mindössze 7-9 mm szárnyfesztávolságú lepke, a vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella) támadta meg a gesztenyefákat. Monofág lepkefaj, amelynek egyetlen tápnövénye a vadgesztenye (Aesculus hippocastanum).
2010 szeptember 1, Kolozsvár: az idén is kivirágoztak másodszor is a vadgesztenyefák
2009 szeptember 6, Kolozsvár: egyszerre virágzik és érik a vadgesztenye
A vadgesztenyelevél-aknázómolyt a makedóniai Ohridi-tó mellől írták le 1986-ban és valószínűleg Észak-Amerikából került Európába. Azóta folyamatosan terjed nyugat és észak felé. Romániában először Temesváron jelent meg 1998-ban, majd Nagyváradon, Kolozsváron (1998-ban), Nagybányán, Craiova-n, Iasi-ban, Bukarestben stb. Országosan elterjedt kártevővé vált. Gradációja évek óta töretlen, károsítása aggasztó mértékű. A fák levele a vegetáció második felére jórészt megsemmisül. A több éven át tartó korai lombvesztés miatt a fák legyengülnek, ez a fák koronáinak redukálódását eredményezi. Másik mellékhatása, hogy a fák károsítása őszi másodvirágzást vált ki. Ez figyelhető meg Kolozsváron is, ha a megyeháza mellett, ortodox katedrális mögött levő parkocska gesztenyefáinak a csúcsát nézzük meg. Az első bimbókat az idén itt augusztus 25-én láttam és fotóztam, szeptember elsején pedig már több fán is teljesen kinyíltak a virágok.
A vadgesztenyelevél-aknázómoly aknáját nemrég hagyta el eddigi lakója. A molylepkének a folt belsejében mocorgó hernyója a felelős mindenért: a foltok megjelenéséért, a levelek elszáradásáért és lehullásáért egyaránt.
E különös életmódú állat nem kívülről eszi a lombot, mint azt megannyi más, nagyobb méretű molylepkefaj hernyója teszi. Belerágja magát a levél belsejébe. Ott aztán úgy rágja ki a levél középső, asszimiláló szöveteit, hogy közben a levél színén és fonákán levő bőrszövetet érintetlenül hagyja.
Óriási fák parányi réme: balra egy megtámadott, levelét már augusztusban szinte teljesen elhullatott vadgesztenyefa, míg jobbra egy egyelőre még egészségesnek tűnő fa.
Meg kell jegyezni, hogy a vadgesztenyefa őszi, második virágzását időnként kiválthatja egy másik kártevő, a guignardiás betegséget okozó gomba (Guignardia aesculi) is.
Felhasznált irodalom:
A vadgesztenyelevél-aknázómoly
Cikk a vadgesztenyelevél-aknázómoly romániai elterjedéséről (pdf)
Azt az egészséges fát vajon miért hagyták ki az aknázómolyok? Ez itt a kérdés.
VálaszTörlésAmi késik az nem múlik: múlt héten még csak egy száradó fa volt, tegnap viszont már négy fát láttam ugyanott. Amúgy azt olvastam, h. a lepke "hatósugara" kb. 100 méter, de a szél távolabbra is sodorhatja őket.
VálaszTörlés