Izgalmas napok ezek, nincs idő az elmúlt nyár emlékein nosztalgiázni és az ősz érkezése miatt búslakodni. Megkezdődött ugyanis a madarak őszi vonulása, benépesedtek a portalan égi utak. Becslések szerint (Moreau 1972) évente mintegy 200 madárfaj kb. 2 milliárd egyede vándorol Eurázsiából az afrikai telelőterületekre. Gólyáink nagy része már augusztusban elindult (a méltán népszerűvé vált webkamerás sáromberki gólyáink például augusztus 26-27-én hagyták el fészküket) és közülük egyesek - pl. a műholdas jeladóval ellátott kelet-német madarak némelyike - már Szudánban vannak .
Később vonulnak a békászósasaink. Az ő vonulásuk miatt íródott végül is ez a bejegyzés, hiszen az idén már 15 műholdas GPS-es napelemes jeladóval ellátott erdélyi békászósas vonulását követhetjük majd nyomon nap mint nap. Ez már a második év, hogy a Milvus Csoport egy a Román Madártani Egyesülettel közös fajvédelmi program keretén belül békászósasokat lát el jeladókkal: tavaly hat madár mozgását lehetett nyomon követni, útjukról a Sasnaplóban rendszeresen be is számoltam. Közülük kettő viseli még az adóját: Benjamin és Béni, apa és fia. Az idén júniusban és júliusban a Nyárádmentén és a Fogarasi havasok tövében került 5-5 madárra adó (2-2 öregre és 3-3 fiókára), illetve 3 sasra a Hortobágy völgyében (1 öreg madárra és 2 fiókára).
Szeptember elejétől már naponta többször is izgalommal nézegettem a madarak által sugárzott adatokat annak ellenére, hogy tudtam, hogy még nincs itt, nem lehet itt az indulásuk ideje. Végül is magyaráztam magamnak tavaly is hamarabb indultak el mint ahogy a szakirodalom sugallta, és soha sem lehet tudni mikor éri az embert meglepetés: az Adél nevű fiókánk például már 2010 szeptember 6-án elindult megelőzve szüleit.
Szeptember 12, hétfő végre meghozta a várva várt pillanatot: már hajnali négykor lekérem a franciaországi Argos-szerverről az adatokat és gyorsan dekódolom is őket: ezután végigfut a szemem a mintegy 354 sornyi adathalmazon, reménykedve keresve a 45 északi szélességi foknál kisebb koordinátákat, míg végre felcsillan a szemem: megvan! Nem is egy, hanem két fióka is elindult!! Igen, végre beindult a sasvonulás.
Elsőnek az általam önkényesen Lisanak elnevezett fióka repült el: koránkelő mint én, szeptember 9-én valamikor 6-8 óra körül már el is indult: először keleti irányba. A Brassó megyei Codlea-nál megállt, itt töltötte a napot és itt éjszakázott. Következő nap már csak egy hajnali koordináta érkezett tőle, a codlea-i éjszakázó helyről, a szeptemberi 11-i egyszeri lokáció viszont már a Várnával kb. egy vonalba eső bulgáriai Dalgopol helységtől délről érkezett. A fiókánk itt éjszakázott, majd másnap szintén korán, 6-8 óra között elindult és délre már átrepülte a bulgár határt és megérkezett Törökországba.
Lisa (41175) – az idei békászósas fiókák közül a leghamarabb állt lábra és a leghamarabb kezdte el a vonulást. A Brassó megyei Lisza helység közelében, a Fogarasi-havasok tövében kelt ki egy útmenti (!) csonka fenyőfára épített fészekben
Lisa szomszédja, ifjabb Máté egy nappal később indult szeptember 10-én és szintén korareggel. Ő az egyenesebb utat választotta: nem sokat teketóriázott, nem került keleti irányba, hanem egyből átrepülte a Fogarasi-havasok gerincét, az első koordinátát a fészkétől kb. 19 km-re levő Peceneaga víztározó közeléből küldte. Még aznap d.u. 2-4 óra között Zimnicele és Nasturelu között átrepülte a Dunát, majd Bulgáriában éjszakázott Koslovets közelében. Másnap folytatta déli irányú útját és át is repülte a Kelet-Balkáni hegységet. Tegnap már Dél-Bulgáriában volt. Édesapja az öreg Máté tegnap még mindig az immár üressé vált fészek környékén vadászott. Nem szokatlan dolog ez békászósasainknál: a fiókák általában még az öregek előtt elindulnak a Nagy Útra. Így volt ez a tavaly is: mind Béni, mind Adél az apjuk - Benjamin és Arthur - előtt indultak délre. A fiókák és szülők vonulása is külön utakon történt, eltérő helyeken teleltek végül is kirepülésük után többször nem is találkoztak egymással...
Kis Máté (41182), Máté(41185) fia - Brassó megyei Dezsán helység közelében, a Fogarasi-havasok tövében kelt ki egy bükkfára épített fészekben
Két sasunk már itthagyott, a sasflottánk itt maradt 13 tagja viszont még csak az elkövetkező napokban fog útrakelni, az izgalomteljes várakozásnak tehát még nincs vége.
Lisa (piros) és Kis Máté (zöld) a két jeladóval ellátott erdélyi békászósas vonulása 2011. szeptember 9-12 között (nagyobb felbontáshoz kattints a térképre)
u.i.: Miközben a fehér gólyáink, fecskéink, békászósasaink lassanként elhagynak minket addig más fajok kezdenek jönni helyettük: múlt héten, szeptember 6-án megjelent az első téli ruhás dankasirály a kolozsvári Sportcsarnok előti Szamos szakaszon (télen a számuk akár 200 egyedre is nőhet), a Györgyfalvi negyedi Detunáta parkban, a közismert bagoly telelőhelyen már három erdei füles bagoly éjszakázik (helyesebben “nappalozik”) és ma megérkeztek tavalyhoz képest néhány napos késéssel a szomszédos kertekbe a seregélyek is.
Az első kinyílt kakasmandikó
