Kolozsváron az idén november 26-án láttuk először a dankasirályokat (Larus ridibundus), a Sportcsarnok előtti Kis-Szamos szakaszon. 17 téli ruhás példányt sikerült megfigyelni: a felnőtt madarak között voltak fiatalok is.
A dankasirályok kb. az 1990-es évek eleje-közepe fele jelentek meg először nagyobb számban városunkban és tavaszig maradnak nálunk. Egyes években már korán megérkeznek (pl. 1998-ban és 1999-ben augusztus 31-én, illetve augusztus 22-én), máskor csak szeptemberben-októberben. Az utóbbi években azonban a Kolozsváron áttelelő madarak száma lényegesen lecsökkent.
Honnan jöhettek a Kolozsváron, a Kis-Szamoson áttelelő dankasirályok? A legnagyobb valószínűséggel a balti országokból vagy Oroszországból. A Romániában ősszel-télen megkerült gyűrűzött dankasirályok legnagyobb része ugyanis a volt Szovjetunió területéről származik: így például volt egyetemi tanárom Korodi Gál János 1973 december 15-én bukkant Kolozsváron egy orosz gyűrűs (E811234) madárra, amelyet 5.5 hónappal azelőtt, Kolozsvártól 1290 kilométerre gyűrűztek az Enguru-tó környékén.
De találtak finn, lengyel, cseh, porosz (1938-ban) gyűrűs madarakat is hazánkban.
A nálunk költő dankasirályok márciusban érkeznek meg a telelő területeikről és rendszerint szeptemberben vonulnak el. A gyűrűzések alapján megállapítható, hogy a Kárpát-medencei dankasirályok legnagyobb része az Adria partjain tölti a telet, de gyakran eljutnak a Földközi-tenger egyéb partszakaszaira is: Dél-Franciaországba, Szicíliába, Tunéziába, Algériába és Kis-Ázsiába is. Az Erdélyen kívül költő madarak egy része a Fekete-tenger partján, illetve a Duna alsó szakasza mentén telel át. Ilyenkor, az őszi-téli időszakban a mi madaraink helyét az északról érkező téli ruhás dankasirályok veszik át.
(az alábbi fotókat távolról, ködös-sötétedő időben készítettem)
