Szajkó, rigó, vörösbegy nem hagy el,
nem mond búcsút a nyár felhőivel.
Ha hóviharral ránkszakad telünk,
a völgyben itt borzonganak velünk.
(Áprily Lajos - A hűségesek)
A három napja tartó havazás, illetve a hideg beköszöntével rigócsapatok lepték el a kolozsvári Botanikus Kertet: legnagyobb számban fenyőrigókkal (Turdus pilaris) találkozhatunk. Jellegzetes sakk-sakk-sakk hangjukat mindenhol hallhatjuk. Csoportosan pihennek a nagyobb fákon: az egyik fotómon több mint ötven egyedet számoltam össze egy fán.
A fenyőrigók csapataiba időnként a nálunk ritkábban megfigyelhető szőlőrigók (Turdus iliacus) is bevegyülnek. Az egyik fotón látszik is a két faj együtt: a szőlőrigő éppen átrepül egy fenyőrigó fölött. Míg a fenyőrigók költenek is a Botanikus Kertben, addig a szőlőrigó igazi északi vendég: csak az 50 szélességi foktól északra költ - nagyszámban elsősorban Skandináviában. A telet Nyugat-Európában, illetve a Földközi-tenger vidékén tölti. Nálunk elsősorban átvonuló madár, de időnként kisebb számban át is telelhet.
Érdekes volt megfigyelni, amint a befagyott tó felszínén összegyűlt rigók a felszínen helyenként megolvadt vizet csoportosan itták.
Léprigókat (Turdus viscivorus) elsősorban a fagyöngyös fákon láthatunk, például a japánkert déli oldalán: ott fotóztam a fehér fagyöngyöt fogyasztó madarat is, tegnap is több példányt láttam és hallottam.
A közismert fekete rigó (Turdus merula) költés után ittmarad télire is a Botanikus Kertben, így jelenleg vele együtt összesen négy rigófajt figyelhetünk meg (a Botanikus Kert "rigóleltárának" ötödik faja a délre vonuló énekes rigó, a Turdus philomelos).
Egy kis szépirodalmi ráadás: Áprily Lajos rigós versei (Fekete rigó, Őszi rigódal, Most szólj, rigó)
Szőlőrigó (repül) és fenyőrigó
A fenyőrigók vizet isznak
