Kolozsvári természetkalendárium: Zúzmara

A zúzmara a téli hónapok legfestőibb jelensége. Millió és millió jégkristály öltözteti fehérbe ilyenkor a tájat, tündérvilág lesz az erdő, meseország a cserjés. A zúzmara ködös időben keletkezik, amikor a nulla Celsius fok alá hűlt ködrészecskék érintkeznek szilárd testekkel, és rögtön megdermednek. Ilyenkor akár néhány centiméteres hegyes jégtűk is kialakulhatnak, amelyek az idő előrehaladtával megvastagodhatnak, majd egybefüggő jeges bevonattá válhatnak.

Zelk Zoltán: Zúzmara

Mikor az első zúzmara
megül a rózsafákon,
töpreng az ember, mit tegyen,
hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon.

De tudja, fájni fog soká,
mert büntetlenül nem lehet szeretni,
az ész végülis megadja magát,
ha a szív már nem s nem akar feledni.

Mert zúzmara a rózsafán,
mert varjúszárnyak árnya hull a hóra. –
A nyári tücsökcirpelés
most ér a csillagokba.

A zúzmarának három fajtáját különítik el. A finom zúzmara viszonylag vékony, könnyen lekaparható, sőt lerázható kristályos réteg, amely szélcsendben vagy gyenge légáramlásban keletkezik és a tárgyak felszínét közel egyenletesen borítja. Általában –8 C fok alatti hőmérsékleten jön létre.
A durva zúzmara mérsékelt erősségű szélben, –2 és –10 C fok közötti hőmérsékleten keletkezik. A tárgyak szél felőli oldalán nagyon vastaggá nőhet és ilyenkor tollakhoz hasonló kinövések jellemzik, amelyek a széllel szembe néznek. A durva zúzmara erősebben tapad a tárgyak felszínéhez, de azért lekaparható.
A jeges zúzmara a bevont tárgyak felszínén tömören összefüggő, amorf szerkezetű, általában átlátszó réteget képez, amely igen erősen tapad és ezért igen nehezen eltávolítható. Kialakulása 0 és –3 C fok között a legvalószínűbb, amikor a víz kifagyása lassabban megy végbe, így jobban be tud hatolni a résekbe, tömörebb réteget létrehozva.

“Csillog a fákon a zúzmara,
ragyog, mint az ezüst” (Zelk Zoltán)