Szomszédom az almázgató csóka

Vasárnap délelőtt, ködös, szemerkélő eső, ki sem érdemes menni a házból. De így sem unalmas, ilyenkor a szobából az íróasztal mellől is lehet munka közben madarászni. Mindig történik valami. Egyik távcső és fényképezőgép pedig állandóan elő van készítve.
Kora reggel először a vetési varjak jelentkeznek, az egyik szomszédos tízemeletes panelház tetején szoktak megpihenni. Majd reggel félnyolc-nyolc körül jönnek menetrendszerűen a szemben levő fenyőfára a seregélyek, aztán szokásos látogatását teszi az egyik dolmányos varjú pár. Ma sem volt másképp, de aztán a napi monotóniát megtörve délelőtt tízkor sikerült végre lencsevégre kapnom a szomszédos almafát dézsmáló madarat: egy csóka (Corvus mondedula) volt. Az alábbi fotók ablaküvegen keresztül, ráadásul ferdeszögben készültek.

 

Tavasz az őszben avagy miért is virágzik Kolozsváron kétszer a vadgesztenyefa

Néhány éve folyamatosan megfigyelhető, hogy augusztus végén, szeptember elején Kolozsváron újra kivirágoznak a vadgesztenyefák. Hosszú, meleg napsütéses ősz lesz mondják egyesek, mások a globális felmelegedés számlájára írják ezt a jelenséget is, romantikusabb lelkületűek az őszi elmúló természetben a tavaszi megújulást vélik felfedezni. Az ok azonban sokkal prózaibb. Egy mindössze 7-9 mm szárnyfesztávolságú lepke, a vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella) támadta meg a gesztenyefákat. Monofág lepkefaj, amelynek egyetlen tápnövénye a vadgesztenye (Aesculus hippocastanum).

 

2010 szeptember 1, Kolozsvár: az idén is kivirágoztak másodszor is a vadgesztenyefák

 

2009 szeptember 6, Kolozsvár: egyszerre virágzik és érik a vadgesztenye

A vadgesztenyelevél-aknázómolyt a makedóniai Ohridi-tó mellől írták le 1986-ban és valószínűleg Észak-Amerikából került Európába. Azóta folyamatosan terjed nyugat és észak felé. Romániában először Temesváron jelent meg 1998-ban, majd Nagyváradon, Kolozsváron (1998-ban), Nagybányán, Craiova-n, Iasi-ban, Bukarestben stb. Országosan elterjedt kártevővé vált. Gradációja évek óta töretlen, károsítása aggasztó mértékű. A fák levele a vegetáció második felére jórészt megsemmisül. A több éven át tartó korai lombvesztés miatt a fák legyengülnek, ez a fák koronáinak redukálódását eredményezi. Másik mellékhatása, hogy a fák károsítása őszi másodvirágzást vált ki. Ez figyelhető meg Kolozsváron is, ha a megyeháza mellett, ortodox katedrális mögött levő parkocska gesztenyefáinak a csúcsát nézzük meg. Az első bimbókat az idén itt augusztus 25-én láttam és fotóztam, szeptember elsején pedig már több fán is teljesen kinyíltak a virágok.

A vadgesztenyelevél-aknázómoly aknáját nemrég hagyta el eddigi lakója. A molylepkének a folt belsejében mocorgó hernyója a felelős mindenért: a foltok megjelenéséért, a levelek elszáradásáért és lehullásáért egyaránt.

E különös életmódú állat nem kívülről eszi a lombot, mint azt megannyi más, nagyobb méretű molylepkefaj hernyója teszi. Belerágja magát a levél belsejébe. Ott aztán úgy rágja ki a levél középső, asszimiláló szöveteit, hogy közben a levél színén és fonákán levő bőrszövetet érintetlenül hagyja.

Óriási fák parányi réme: balra egy megtámadott, levelét már augusztusban szinte teljesen elhullatott vadgesztenyefa, míg jobbra egy egyelőre még egészségesnek tűnő fa.

Meg kell jegyezni, hogy a vadgesztenyefa őszi, második virágzását időnként kiválthatja egy másik kártevő, a guignardiás betegséget okozó gomba (Guignardia aesculi) is.

Az amúgy szép jelenség – Tavasz az Őszben - talán túl prózainak és kiábrándítónak tűnhető magyarázatát oldani akaró, zárófelvétel

Felhasznált irodalom:

A vadgesztenyelevél-aknázómoly

http://www.cameraria.de/

Cikk a vadgesztenyelevél-aknázómoly romániai elterjedéséről (pdf)

Szimmetriát kedvelő zöld bogyómászó-poloska az erkélyünkön

Az előttünk levő fenyőre rendszeresen visszatérő csicsörkét akartam fotózni, de ehelyett poloska-makrózás lett a dologból: egy zöld bogyómászó-poloska (Palomena prasina) tévedt az erkélyünkre amely, hogy még érdekesebb legyen el is kezdett petézni.

Petéző zöld bogyómászó-poloska (Palomena prasina)

A címeres poloskákhoz (Pentatomidae) tartozó nagy termetű (1-1,4 cm hosszú), feltűnő zöld színű látogatónk gyakori rovar, rétek, út- és erdőszélek lakója, de kertekben is megtalálható, ahol különböző növények nedveit szívogatja. Valószínűleg hozzánk is a szomszédos kertből tévedt be. Európa középső és déli részein honos, nem találkozunk viszont vele Észak-Angliában, illetve Skandináviában.
Csak tavasszal és nyáron ilyen szép zöld színű mint ahogy a fotómon látszik: ősszel barnára színeződik.

Nem árt róla tudni, hogy veszély esetén bűzmirigyeiből maró szagú folyadékot választ ki - máskülönben erről kapta a német Grüne Stinkwanze nevét - , amely érzékeny bőrű embereknél allergiás reakciókat idéz elő.

 A hasonló zöldes színű fajoktól elkülöníthető a csáp alapján is: a második és harmadik csápíze körülbelül azonos hosszúságú, az utolsó (4.-5.) csápízülete pedig barnás-vöröses.

A nőstények 10-100 petét tartalmazó halmokat raknak. A "mi" poloskánk pontosan 14 petét rakott le és ügyelt a tálalásra is: szépen szimmetrikusan helyezte el őket a falra öt sorban: 2-3-4-3-2.

 Zöld bogyómászó-poloska (Palomena prasina) petehalma

Ugyanilyen elrendezést találtam egy “angol” zöld bogyómászó-poloskáról készült fotón is. Egy másik, "német" poloska látszólag más szimmetria szerint rakta a petéit ezen a fotón: 4-5-5-5-4.

A peték kifejlődése a hőmérséklettől függ, Közép-Európában 4-5 hónapig tart. A lárvaszakaszban, a testvérek együtt maradnak egy közösségekben, az általuk szekretált ú.n. aggregációs feromonnak köszönhetően.

Irodalom:
Palomena prasina - Green Shieldbug / British Bugs - An online identification guide to UK Heminoptera
A zöld bogyómászó-poloska (Wikipedia)
Die Grüne Stinkwanze (Wikipedia)

A Teleki-virág lepkevendégei

A hegyvidéki vízpartok dísze, kedvenc nyári virágom, a magastermetű, impozáns - akár két méteresre is megnövő - július-augusztusban virágzó Teleki-virág (Telekia speciosa). Minden erdélyi kiránduló számára ismerős, szinte közönséges virág, amely a Kárpátok és Balkán- hegyvidék őshonos növényeként tájképi jellegzetesség. Európa nyugati felén már nem találkozunk vele és tőlünk keletebbre csak a Kaukázusban, illetve szórványosan Kis Ázsiában fordul elő.

A növényt Erdély nagy floristája, a Németországból ide származott Baumgarten János Keresztély nevezte el (1816) a korabeli természettudósok egyik nagy mecénásáról, a könyvtáralapító erdélyi kancellárról, Teleki Sámuel grófról, aki messzemenően támogatta Baumgarten erdélyi kutatóútjait.

Évek óta fotózgatom a Teleki-virágokat napos, szélcsendes időben nagy számban látogató nappali lepkéket. Eddig hét fajt sikerült megörökítenem, ezekről adok közre néhány fotót.

 Az akár 2 méteresre is megnövő Teleki-virág napraforgóra emlékeztető fészkes virágzata az 5-6 cm átmérőt is elérheti.

 Atalanta lepke (Vanessa atalanta) ↑↓

 

Nagy gyöngyházlepke (Argynnis paphia)

Kis rókalepke (Nymphalys urticae)

Bogáncslepke (Vanessa cardui) ↑↓

"... itt is, ott is kinyílik
egy-egy repülő kis virág:
nézem, hogy jönnek, szikráznak a lepkék
a levegőn, a réten át."
(Szabó Lőrinc: Lepkék tánca)

Nappali pávaszem – Nymphalys (Inachis) io ↑↓

"Három lepke, kék, zöld, sárga,
ott libbent a napsugárba.
A virágot ők se szedték,
csak a szirmát érintették,
úgy sodorták az illatot,
mint egy selyem-gombolyagot."
(Weöres Sándor: Románc)

C-betűs lepke (Nymphalis c-album)

Nagy szerecsenlepke ? (Erebia euryale ?)

“...érzed a lepkét?
Elűzheted, visszajön újra.”
(Egyed Emese)

Európai lepkék a weben:

Moths and Butterflies of Europe and North Africa

Matt’s European Butterflies

Madárérkezési menetrend

Első "madaras" könyvemben - Béldi Miklós "Ismerjük meg a madarakat" kötetében - volt egy táblázat amely 69 madárfaj tavaszi érkezési időpontjait tüntette fel. Ez a "menetrend" a szerzőnek Kolozsvár és környékén több éven keresztül rendszeresen végzett megfigyeléseit összegzi és mai napig is jól használható. A táblázat akkoriban nagy hatással volt rám és azóta több-kevesebb rendszerességgel fel szoktam én is jegyezni a különböző tavaszi madarak általam észlelt érkezési időpontjait: először egy a mai napig is meglévő nagy kockás füzetbe, majd egy digitális madarásznaplóba és tavaly óta más madárbarátokhoz hasonlóan a Twitteren is jegyzem, világgá "csiripelem" ezeket az adatokat.

A tavaszi madárérkezések gyűjtésének immár több mint százéves magyar hagyományai vannak. "A rendszeres megfigyelés 1894 tavaszán kezdődött hazánk akkori ornithologiai gárdája részéről s 1894 őszén munkába állottak a m. kir. Erdőhatóságok is, úgy hogy 1895 tavaszán már teljesen szervezve volt az a megfigyelő hálózat, a mely jelenleg is működik" írta 1909-ben az Aquila-ban Schenk Jakab. "A rendes és privát megfigyelők száma 1894-ben 32 volt, 1908-ban pedig 130; a megfigyelőállomások száma 1895-ben 346 volt, 1908-ban pedig már 1286 (...). Az összes tavaszi megfigyelések száma 1895-ben még alig haladta meg az 1000-et, 1908-ban pedig már megközelítette a 12.000-et."

Azóta nagyot változott a világ és ma már az interneten keresztül tölthetjük fel a gólya és fecskeérkezési adatokat és madarász fórumokon, Twitteren stb. követhetjük nyomon a különböző fajok érkezési sorrendjét.

És akkor következzenek az idei év eddigi fontosabb tavaszi, madaras érkezési adataim (ahol lehetett fotót is mellékeltem):

2010.03.21 első fehér gólya (Szamosújvár), füsti fecske (Széki nádas), erről külön be is számoltam itt

 2010.03.23 első csilp-csalp füzike (Kolozsvár, Mikó Kert)

2010.03.25 első barátposzáta és vörösbegy (fotó) (Kolozsvár, Mikó-Kert)

2010.04.04 első erdei szürkebegy (Borszék)

2010.04.07 első kis poszáta (Kolozsvár, Detunáta park)

2010.04.10 első szirti fecske, vörhenyes fecske és havasi sarlós fecske (Csernabesenyői szoros)

2010.04.11 első kerti rozsdafarkú (fent), örvös légykapó (lent – csak ennyit sikerült megörökíteni az első örvös légykapómból…), kakukk, búbos banka, fülemüle (Herkulesfürdő)

A 2010-es évi madárérkezési listámat természetesen még nem zártam le, hiszen május közepéig még újabb fajok (gébicsek, sárgarigó, gyurgyalag stb.) kell megérkezzenek.