Húsvéti gólyás bejegyzés

“Ma már webkamerák és napelemes műholdas GPS-es rádióadók útján követhetjük nyomon az egyetlen nagy termetű, az ember szomszédságában költő madarunknak, a fehér gólyának (Ciconia ciconia) a három kontinensen zajló mindennapjait. A rómaiak számára szent madarat „avis pia et benigna” a nép még cakó, eszterág, koszta, gagó néven is ismeri. Afrikában sáskamadár a neve, mely ottani fő táplálékára utal.” >>> a teljes húsvéti gólyás bejegyzésem a Transindex Thin Outside The Box rovatában olvasható.

A Milvus Csoport sáromberki gólyás webkameráján keresztül az idén is követni lehet majd egy fehér gólyapár mindennapjait (a gólyák már megérkeztek a 10-es fészekre). A gólyapár tavalyi családi életének néhány fontos eseményét megörökítő webkamerás fotó itt tekinthető meg.

Benedek napi gólya

Sándor, József és Benedek az idén nem csak a meleget hozta zsákkal, hanem a fehér gólyáinkat is.

A két dolog – a meleg napsütéses idő és a gólyavonulás – ugyanis összefügg egymással: a gólyák vonulása elsősorban nem az aktív, szárnycsapásos repülésen alapszik, hanem a meleg, felfele irányuló légáramlatokat, az ú.n. termikeket kihasználó siklórepülésen.

Az elmúlt három évhez viszonyítva az idén kb. 10 napos késéssel érkeztek meg az első fehér gólyák. 2010 március 6 és 17 között ugyanis az elmúlt évek átlagához képest országszerte hidegebb, szelesebb, hóviharokkal kísért időjárásunk volt. A műholdon keresztül követett rádióadóval ellátott Hobor nevű német gólya adatai és a törökországi madarászok jelzései alapján viszont már tudtuk, hogy a közelben vannak a gólyáink és, hogy az említett hideg periódusban több ezer madár várja a melegfront beköszöntét Antalya közelében.

 Ezért késtek: márciusi hőmérsékleti viszonyok Kolozsváron (2010): az átlagosnál hidegebb időjárás a március 6-17 időszakra esett (forrás: Climate Prediction Center/NCEP)

Míg a szerencsésebbeknek már Sándor meghozta az első gólyát, addig nekem Benedek napja tette emlékezetessé az idei tavaszi napfordulót. És a késésért is kárpótlódtam: a gólya mellé egy füsti fecske is járt (a mezei pacsirtákról, kékes rétihéjákról nem is beszélve). A Kis Szamos völgyén haladtunk Szék felé, de sajnos az ismert fészkek egyike sem volt foglalt és a réten sem láttunk gólyákat. Az első öt keringő, termikelő fehér gólyát Szamosújvár keleti kijáratánál láttuk meg nagy magasságban (ez magyarázza az alábbi fotó gyengébb minőségét is). Az örvendetes tényről még a helyszínen tudosítottam a Twitteren keresztül.

 Az idei év első gólyája másik négy társával magasan keringett Szamosújvár határában

Nem maradt el azonban a közelről, fészken látott gólya látványának az öröme sem: Széken sikerült lefotózni az egy nappal azelőtt megérkezett madarat.

 A Széki gólya és albérlői, a házi verebek

 Március 20-án délelőtt érkezett meg az első madár, majd este megjött a széki fehér gólya párja is

A hazafele tartó út is tartogatott még egy gólyás meglepetést: Dengeleg egyik gólyaszerető lakója egy külön állványra helyezett ki egy műgólyafészket, babát hozó műgólyával is…

 Megérkezett a dengelegi gólya is…

A romániai fehér gólya idei érkezésének a dinamikája – térképen, táblázatok és grafikonok formájában is - nyomon követhető a naponta többször is frissülő gólyás oldalon . A gólyabarátok örömmel fogadnak minden újabb gólyaérkezési adatot: ezek feltölthetők az előbb említett oldal online kérdőívén keresztül.

Egy kis ráadás: Szomszédunk a fehér gólya

Februári viráglesen

Télbúcsúztató, tavaszköszöntő-váró rövid, február végi körtúra a kolozsvári Bácsi-torokba, melynek a főcélja az idén is az első tavaszi virágok megtalálása. Azért pont a Bácsi-torok, mert egyrészt ide már gyerekkorom óta rendszeresen kijárok természetbúvárkodni, ismerem már minden zugát, tudom, hol mi nyílik a leghamarabb, másrészt az első kolozsvári koratavaszi virágokkal itt a szélvédett, napsütötte, déli mészköves lejtőkön lehet a legkorábban találkozni.
És akkor következzenek megtalálási sorrendjükben az idei év első tavaszi virágai. A várakozással ellentétben a kakasmandikó (Erythronium dens-canis) volt az első megtalált virág, őt követte a hóvirág (Galanthus nivalis). Utóbbit sajnos védettsége ellenére most is szedik és árulják. Cigányasszonyok járják az erdőt kosaraikkal és gyűjtik be a virágokat.

 Az idei év első kakasmandikója (Erythronium dens-canis)

 Hóvirág (Galanthus nivalis)

A Hosszú patak bal partján került elő az első martilapu (Tussilago farfara) és az első májvirág (Hepatica nobilis) is. Mindkettőből csak néhány tőt sikerült találni, fotózni. Nem sikerült viszont a más években a mainál korábbi februári napokon is megfigyelt, virágzó farkasboroszlánra akadni.

 Martilapu (Tussilago farfara)

 Májvirág (Hepatica nobilis)

Mogyoróbarkától sárgálik mindenfele az erdő, de a barkák egyelőre még nem porzanak.

 A mogyoróbarkák még nem porzanak

A tócsákban, a patakban és ennek a kiöntéses területein még nem voltak békák pedig Szeben és Brassó megyékből már jeleztek a tegnap és ma is erdei -, gyepi békákat, illetve gőtéket is. Béka helyett csak békalencsét (Lemna minor) sikerült fotózni, illetve vizen futkorászó farkaspókokat (pontos meghatározásukra ezután kerül sor) és molnárkákat.

 
Béka nélküli pocsolya békalencsével

 Vizen futkorászó februári pókok

Mindent összevetve jól sikerültnek mondható a mai túra, hiszen mostmár saját szemével is meggyőzödhet mindenki, hogy biztosan jön, sőt itt van a várva várt Tavasz.

Megérkeztek Kolozsvárra a sárgalábú sirályok

A madarakat utoljára múlt év szeptember 14-én láttam Kolozsváron. Az idén először február 22-én jelentek meg a megszokott helyükön, a volt magyar opera épületének a tetején. 

Tegnap délután már öt sárgalábú sirályt (Larus michahellis)  sikerült lefotózni, többek közt egy fiatal egyedet is. 

A sirályok ezekben a napokban reggel kb. 8 óráig tartózkodnak az opera környékén, majd napközben eltűnnek táplálkozni és csak délután négy-öt óra felé jelennek meg újra.

A sárgalábú sirályokról, illetve tavalyi kolozsvári költésükről részletesebben itt írtam.

See and download the full gallery on posterous

Posted via email from Madaras naplóm

A vasorrú magnyitó

Nem jött a vasorrú magnyitó. 

Érzem a tavaszi megnyitót 

hamar köszönt csordogálva. 

Meggymag az etetőn árva.

(Marossy József - Meggyvágó)

"Óvatos, madár létére mindentől megriad és szökik" írta a körülbelül seregély nagyságú, hatalmas csőrű és rövid farkú meggyvágóról (Coccothraustes coccothraustes) Herman Ottó, emiatt nehezebben is figyelhetjük meg közelebbről. Ráadásul főként a fák koronájában tartózkodik és ritkábban száll le a földre. Ma azonban szerencsém volt és sikerült aránylag közelről lencsevégre kapnom a csikorgó -14 Celsius-fokos hidegben ezt az óvatos, félénk madarat. 

Méretes csőrére utal a kosorrú veréb népi neve. Csőre költési időben acélszürkére színeződik, emiatt helyenként vasorrú pintyként ismerik.  

Magevő - ez már a csőre formájából is kiderül -, főleg a gyümölcsmagokat kedveli. Nyelvükkel addig forgatják csőrükben a magot  amíg a leggyengébb varratrész kerül felülre. Ekkor megroppantják, nyelvükkel kiemelik a belsejét, a csonthéjdarabokat pedig egy fejmozdulattal oldalra hajítják. "Oly cseresznye- vagy meggymagot, a melyet az ember testsúlya csak a csizmasarokkal bír felroppintani, ez a madár csak úgy kihüvelyezi. (Herman Ottó)"  Erős csőrével akár 45 kg-os nyomást tud kifejteni.

Egyes fotóimon is látszik belső kézevezőinek (az 5.-9.) jellegzetes formája: mintha ollóval cakkosra vágták volna őket. Egyetlen más madarunknál sem találkozunk ilyesmivel.

"Nem igazi vándormadár, mert csak kemény telek idején húzódik melegebb tájakra. (Herman Ottó)."  A Kárpát-medencében gyűrűzött költő madarak legnagyobb része Észak- és Közép-Olaszországban került elő. Kóborló, télen nálunk maradt állománya kiegészül északról (Svédország, Norvégia, Lengyelország, Szlovákia stb.) hozzánk érkező madarakkal.

Négy fotómon egy hím meggyvágó, míg két fotón egy tojó látszik. A két madarat egymástól kb. 70 méterre fotóztam.

See and download the full gallery on posterous

Posted via email from Madaras naplóm