Télbúcsúztató, tavaszköszöntő-váró rövid, február végi körtúra a kolozsvári Bácsi-torokba, melynek a főcélja az idén is az első tavaszi virágok megtalálása. Azért pont a Bácsi-torok, mert egyrészt ide már gyerekkorom óta rendszeresen kijárok természetbúvárkodni, ismerem már minden zugát, tudom, hol mi nyílik a leghamarabb, másrészt az első kolozsvári koratavaszi virágokkal itt a szélvédett, napsütötte, déli mészköves lejtőkön lehet a legkorábban találkozni.
És akkor következzenek megtalálási sorrendjükben az idei év első tavaszi virágai. A várakozással ellentétben a kakasmandikó (Erythronium dens-canis) volt az első megtalált virág, őt követte a hóvirág (Galanthus nivalis). Utóbbit sajnos védettsége ellenére most is szedik és árulják. Cigányasszonyok járják az erdőt kosaraikkal és gyűjtik be a virágokat.
A Hosszú patak bal partján került elő az első martilapu (Tussilago farfara) és az első májvirág (Hepatica nobilis) is. Mindkettőből csak néhány tőt sikerült találni, fotózni. Nem sikerült viszont a más években a mainál korábbi februári napokon is megfigyelt, virágzó farkasboroszlánra akadni.
Mogyoróbarkától sárgálik mindenfele az erdő, de a barkák egyelőre még nem porzanak.
A tócsákban, a patakban és ennek a kiöntéses területein még nem voltak békák pedig Szeben és Brassó megyékből már jeleztek a tegnap és ma is erdei -, gyepi békákat, illetve gőtéket is. Béka helyett csak békalencsét (Lemna minor) sikerült fotózni, illetve vizen futkorászó farkaspókokat (pontos meghatározásukra ezután kerül sor) és molnárkákat.
Béka nélküli pocsolya békalencsével
Mindent összevetve jól sikerültnek mondható a mai túra, hiszen mostmár saját szemével is meggyőzödhet mindenki, hogy biztosan jön, sőt itt van a várva várt Tavasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése