| Évkezdő túra a feleki gömbkövekhez Posted: 03 Jan 2010 12:47 AM PST 2010 január 2 és végre az első nap amikor nem esik az eső. Így aztán éppen ideje sort keríteni az évkezdő túrára. A Bükk mellett döntöttünk, mert egyrészt régóta nem jártunk arra (legutoljára tavasszal, április 18-án), másrészt a Majláth-kút mellett megjelent egy új geoláda a GC21356, amelyet egy előttem egy évvel végzett, szintén volt Brassais [ ... ] |
2010. január 4., hétfő
Évkezdő túra a feleki gömbkövekhez
2009. december 31., csütörtök
Blue Moon
Labels:
Természeti jelenségek
Ma telihold lesz, mégpedig a második 2009 decemberében, ami viszonylag ritka jelenség.
Az első decemberi telihold 2-án volt 9:30h-kor. Ma 21 óra 13 perckor lesz a második. Az amerikaiak "kék" Holdnak (blue moon) nevezik az egy hónapon belüli második teliholdat, jóllehet az éppen olyan ezüstösen ragyog, mint az első és semmi esetre sem kékesen. Az elnevezés abból a népi mondásból ered, hogy "I will marry you, m’lady, when the moon is blue", magyarul: akkor veszlek el, amikor kék lesz a hold - vagyis az esküvőre jó sokat várhatsz, kedvesem! A következő "kék" Hold 2012. augusztusában várható, akkor 2-án és 31-én lesz telihold. Szilveszter napi “kékhold” pedig legközelebb csak 2028-ban lesz.
Valódi kék Hold csak nagyon ritkán látható. Ilyen volt például 1883-ban egy indonéziai vulkán kitörését követően a Hold. A levegőbe került hamu ugyanis szűrőként működve kék színben tüntette fel Földünk kísérőjét.
Az alábbi fotót egyik másik nevezetes teliholdkor a “harvest moon”-kor készítettem ez év október 4-én. A “harvest moon” az őszi napéjegyenlőséghez legközelebbi telihold, akkor látszik a Holdunk a legnagyobbnak.
A fenti fotó nagyobb méretű változata itt tekinthető meg.
A téli Maros vízirigói
Labels:
Cinclus cinclus
Fehérmelles vízirigó ül
habos kövön s fürgén neszez.
A martok tajtékos vizébe
finom fenyőtű permetez.
(Áprily Lajos - Pisztrángok kara)
Bevallom, hogy karácsony első napjának délelőttjén most sem a templomban voltunk, hanem Természetben. Valahogy egy kicsit úgy vagyunk ezzel mint Herman Ottó: "Hányszor osontam ki a házból, mélyedtem be a bükkösbe, az egyetlen templomba, amelybe igazán szívesen és eszem szerint tudok ájtatos lenni."
Így tehát délelőtt 11 óra körül a Déda és Maroshévíz közötti Maros-szorosban haladtunk amikor egyszer csak észrevettük Palotailva előtt a vízirigókat (Cinclus cinclus). Először egyet, majd folyásirányban haladva újabb két példányt. Összesen kilenc madarat számoltunk össze egy kb. két kilométeres folyószakaszon: a legtöbbjüket a folyó jégtábláinak a szélein láttuk. Sikerült is néhány fotót és egy rövid filmet is készíteni.
Ez a "tömzsi - eléggé rövid farkát hetykén ég felé irányító, majdnem azt mondhatjuk: elhízásra hajlamos, sötétbarna ruhájú, hófehér mellényű, közel rigó nagyságú madár - a vízirigó" (Béldi Miklós) a gyors folyású, keskeny patakok mentén él, Erdélyben 1500 méter t.sz.f magasságig is előfordul. Költési időben egy vízirigópár kb. 400-1500 méter hosszúságú patakszakaszt birtokol. Szereti a vízből kiálló köveket és az erdős partokat.
Télen is nálunk marad, amíg élőhelyén be nem fagyott vizet talál, helyben marad, kitart. Csak, ha a vizek teljesen befagynak, kénytelen kóborolni, leereszkedni a nagyobb folyókhoz mint amilyen a Maros, Szamos, Olt. Ez történt most is: a Marosba ömlő hegyi patakok befagytak, az ott költő vízirigók kénytelenek voltak lejebb ereszkedni a folyóra. Erre bizonyítékaink is vannak hiszen a Milvus Csoport madarászai éveken keresztül látták el egyedi színkombinációjú színes gyűrűkkel az Ilva, Ratosnya, Szalárd patakok vízirigóit (pl. csak 2001-2002-ben több mint 500 vízirigó fiókát és felnőttet gyűrűztek meg), majd telente ötnaponként ellenőrízték és olvasták le a Maros mentén megfigyelt vízirigók gyűrűit.
"Egyszerre csak beleveti magát a legsebesebb folyásba, alábukik mint valami vöcsök, fut a víz fenekén, szárnyalva is halad és sokszor jó darabra a bebukástól jelenik meg, hogy ismét a kövön teremjen." írta a vízirigóról Hermann Ottó és ezt a jeges vízbe való beugrást most is megfigyelhettük. Az énekesmadarak közül a vízirigó az egyetlen, amely képes erre. A víz alatt a mederfenékről szedegeti fel a lovarlárvákat, bolharákokat és más vízi gerincteleneket. Merülései ugyan csak másodpercekig tartanak, de mivel kora reggeltől egészen estig a pataknál tartózkodik, összeségében órákat tölt a víz alatt.
Igazi vízimadárnak nevezhetnénk, alkalmazkodott ehhez az életmódhoz: tollazata nagyon tömött, fartőmirigye különösen fejlett, orr- és fülnyílásait el tudja zárni, szeme lapos, mint a búvárszemüveg, így a víz felett és alatt egyaránt jól lát.
Röpte egyenes, közvetlenül a víz felett repül, a patak valamennyi kanyarulatát követi. Gyakran e jellegzetes repülése közben hallatott "crrr"-szerű hangja szokta felhívni rá a figyelmet. Jellemző rá az is, hogy ültében gyakran "rugózik", vagy ahogy Herman Ottó írta "sűrűn-mártogatva bókol": ez megfigyelhető a rövid videoklippen is.
"Vastag hótakaró borítja ilyenkor a néma tájat, s fagyos szelek süvítenek végig fölötte. Minden más madár hallgat ebben a csúnya, zord télben. A vízirigó nem! Ő most is jókedvű, fütyül a télre!" írta róla Béldi Miklós. A folyó zúgása mellett is mi is hallottuk két madár énekét: kb. 30 méterre lehettek egymástól, mintegy egymásnak felelgettek ... és búcsúztak tőlünk, tenném hozzá teljesen szubjektíven.
2009. december 19., szombat
Téli rigókavalkád
Labels:
Turdus iliacus,
Turdus pilaris,
Turdus viscivorus
Szajkó, rigó, vörösbegy nem hagy el,
nem mond búcsút a nyár felhőivel.
Ha hóviharral ránkszakad telünk,
a völgyben itt borzonganak velünk.
(Áprily Lajos - A hűségesek)
A három napja tartó havazás, illetve a hideg beköszöntével rigócsapatok lepték el a kolozsvári Botanikus Kertet: legnagyobb számban fenyőrigókkal (Turdus pilaris) találkozhatunk. Jellegzetes sakk-sakk-sakk hangjukat mindenhol hallhatjuk. Csoportosan pihennek a nagyobb fákon: az egyik fotómon több mint ötven egyedet számoltam össze egy fán.
A fenyőrigók csapataiba időnként a nálunk ritkábban megfigyelhető szőlőrigók (Turdus iliacus) is bevegyülnek. Az egyik fotón látszik is a két faj együtt: a szőlőrigő éppen átrepül egy fenyőrigó fölött. Míg a fenyőrigók költenek is a Botanikus Kertben, addig a szőlőrigó igazi északi vendég: csak az 50 szélességi foktól északra költ - nagyszámban elsősorban Skandináviában. A telet Nyugat-Európában, illetve a Földközi-tenger vidékén tölti. Nálunk elsősorban átvonuló madár, de időnként kisebb számban át is telelhet.
Érdekes volt megfigyelni, amint a befagyott tó felszínén összegyűlt rigók a felszínen helyenként megolvadt vizet csoportosan itták.
Léprigókat (Turdus viscivorus) elsősorban a fagyöngyös fákon láthatunk, például a japánkert déli oldalán: ott fotóztam a fehér fagyöngyöt fogyasztó madarat is, tegnap is több példányt láttam és hallottam.
A közismert fekete rigó (Turdus merula) költés után ittmarad télire is a Botanikus Kertben, így jelenleg vele együtt összesen négy rigófajt figyelhetünk meg (a Botanikus Kert "rigóleltárának" ötödik faja a délre vonuló énekes rigó, a Turdus philomelos).
Egy kis szépirodalmi ráadás: Áprily Lajos rigós versei (Fekete rigó, Őszi rigódal, Most szólj, rigó)
Szőlőrigó (repül) és fenyőrigó
A fenyőrigók vizet isznak
2009. december 6., vasárnap
Megérkeztek a dankasirályok Kolozsvárra
Labels:
Korodi Gál János,
Larus ridibundus
Kolozsváron az idén november 26-án láttuk először a dankasirályokat (Larus ridibundus), a Sportcsarnok előtti Kis-Szamos szakaszon. 17 téli ruhás példányt sikerült megfigyelni: a felnőtt madarak között voltak fiatalok is.
A dankasirályok kb. az 1990-es évek eleje-közepe fele jelentek meg először nagyobb számban városunkban és tavaszig maradnak nálunk. Egyes években már korán megérkeznek (pl. 1998-ban és 1999-ben augusztus 31-én, illetve augusztus 22-én), máskor csak szeptemberben-októberben. Az utóbbi években azonban a Kolozsváron áttelelő madarak száma lényegesen lecsökkent.
Honnan jöhettek a Kolozsváron, a Kis-Szamoson áttelelő dankasirályok? A legnagyobb valószínűséggel a balti országokból vagy Oroszországból. A Romániában ősszel-télen megkerült gyűrűzött dankasirályok legnagyobb része ugyanis a volt Szovjetunió területéről származik: így például volt egyetemi tanárom Korodi Gál János 1973 december 15-én bukkant Kolozsváron egy orosz gyűrűs (E811234) madárra, amelyet 5.5 hónappal azelőtt, Kolozsvártól 1290 kilométerre gyűrűztek az Enguru-tó környékén.
De találtak finn, lengyel, cseh, porosz (1938-ban) gyűrűs madarakat is hazánkban.
A nálunk költő dankasirályok márciusban érkeznek meg a telelő területeikről és rendszerint szeptemberben vonulnak el. A gyűrűzések alapján megállapítható, hogy a Kárpát-medencei dankasirályok legnagyobb része az Adria partjain tölti a telet, de gyakran eljutnak a Földközi-tenger egyéb partszakaszaira is: Dél-Franciaországba, Szicíliába, Tunéziába, Algériába és Kis-Ázsiába is. Az Erdélyen kívül költő madarak egy része a Fekete-tenger partján, illetve a Duna alsó szakasza mentén telel át. Ilyenkor, az őszi-téli időszakban a mi madaraink helyét az északról érkező téli ruhás dankasirályok veszik át.
(az alábbi fotókat távolról, ködös-sötétedő időben készítettem)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)