|
2009. november 16., hétfő
2009. november 11., szerda
Csoportosan telelő erdei fülesbaglyok Kolozsváron
Ezek a nálunk fészkelő állandó, nem vonuló madarak a telet általában kisebb-nagyobb csapatokban töltik, nem ritkán lakott területeken belül, parkokban, temetőkben, de néha akár utcai fákon is. Gyakran tujákat vagy fenyőket választanak áttelelő helyként, így "bagolyszemmel" elsősorban a félreesőbb tujákat, fenyőcsoportokat kerestem. Nagyon hamar rá is akadtam a madarakra: a fák alatt ugyanis mindenhol ott voltak nagyszámban a friss bagolyköpetek, amelyek mint az egyik kinagyított fotómon is látszik, tartalmazzák az elfogyasztott rágcsálóknak (elsősorban mezei pockoknak) stb. a baglyok számára emészthetetlen csontjait (a köpetek vizsgálatával így meghatározható a madarak étrendje: két szaktanulmány is foglalkozott már a Kolozsváron telelő erdei fülesbaglyok táplálékösszetételével).
Feltekintve a fenyőfára meg is pillantottam az első két madarat, ezek látszanak a fotókon. Legkevesebb 22 madarat számoltam össze különböző fákon, egy fán több egyedet is. Nem fényképeztem sokáig (újra jól fogott a könnyű, nem túl feltűnő és 26x-os optikai zoom-mal rendelkező Olympus SP590UZ), igyekeztem a helyszínen minél kevesebbet tartózkodni, hogy ne zavarjam e védett madarakat és, hogy ne hívjam fel az arra sétálók figyelmét a baglyokra.
Kolozsváron 1984 óta ismeretes a Botanikus Kerti csoportos áttelelésük. A zavarások miatt később áttelepültek a Speranta (most Iuliu Moldovan) utca egyik kertes házának a hat Thuja-jára, ahova egész tavalyig évi rendszerességgel visszajártak telelni. A madarak egyedszáma 50-139 között változott. 2008 nyarán aztán három tuja kiszáradt és ekkor kb. 60 madár áttelepedett a Györgyfalvi-negyedi parkba, ahol az elmúlt telet töltötték.
2009. november 7., szombat
A sárgalábú sirály első, fotókkal is alátámasztott költése Kolozsváron
| |
| A sárgalábú sirály első, fotókkal is alátámasztott költése Kolozsváron Posted: 06 Nov 2009 08:55 PM PST A sárgalábú sirály (Larus michahellis) elsősorban a Földközi-tenger környékén költött. Onnan kezdett terjeszkedni először északi irányba, majd nyugat és kelet fele is. A sziklás tengerpartok és városok költőmadara. A sárgalábú sirályok erdélyi elterjedéséről: Daróczi Szilárd, Milvus Csoport: "Amit én tudok, Erdélyben Szebenben, Brassóban, Vásárhelyen és Kolozsváron költ. De mivel nagyon terjeszkedik, elképzelhető, hogy már más, folyómenti nagyvárosban is megjelent. Szebenben már vagy 10 ...[ ... ] |
2009. május 31., vasárnap
Esős túra a Székelykőre
2009. április 16., csütörtök
A kárpáti sáfrány
Most nyílik a még hófoltokkal tarkított, fakó füves éledező hegyi réteken a kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus). A havasi rétek elsőnek virágzó növényét Heuffel Jánosról nevezte el William Herbert. A Kárpátok és a Balkán hegyvidékének bennszülött faja. A kárpáti sáfrány a hegyvidéki, alhavasi réteken, legelőkön néhol még tömegesen fordul elő, a bükkzónától kezdve egészen a törpe-fenyvesek szintjéig, de a juhlegeltetés gátolja terjedését: az állatok ugyan nem eszik meg a mérgező növényt, de letapossák a talajfelszínt, és így a termés nem tud beérni.
Hó fénye
tű-
levelek viaszos sötétje
zöld völgyek rezzenéstelen
nyugalma jégrokkantó
sáfrányok lila
kardja
(Egyed Emese - Mert így van )
A Crocus nemzetség elterjedési területe Európa, Észak-Afrika és a mérsékelt égövi Ázsia. Az ismert 85 faj közül a kárpáti sáfrány húzódik fel a legészakabbra. A Crocus név a görög krokhé - fonal - szóból ered és a sáfrányok jellegzetes fonalas bibéjére utal.
Pompás látványt nyújt, mikor nagy tömegben, lila takaróval borítja be a tavaszi nap első sugaraitól megvilágított lankákat
Magyar neve - a sáfrány - viszont arab eredetű - és sárgát jelent: a nálunk nem honos, ősszel nyíló jóféle sáfrány (Crocus sativus) vöröses-narancssárga bibéje, ugyanis az egyik legrégebben használt ételfestő fűszer.
A sáfrány az ókorban a fűszerek fűszere volt, az egyetlen, melynek egyszerre különleges aromája, illata és színe van, ezenkívül gyógyhatású (görcsoldásra és érzéstelenítésre javallották). Használták ruha-, haj- és arcfestésre, ételízesítésre, vallási szertartásokhoz. A görögöknél csak istenek és hősök viselhettek sáfránnyal festett sárga ruhát, az egyiptomi Kleopátra aromaesszenciaként rituális fürdőzéseihez használta, hogy növelje csáberejét, a rómaiak szárnyast és angolnát fűszereztek vele, parfümöt készítettek belőle, Nagy Sándor kedvelte a sáfrányos bort. Előszeretettel használták költői eszköznek is: az Ezeregyéjszaka meséiben a sáfrány a csillagok s a nap ragyogásával egyenértékű kifejezője a női szépségnek, akárcsak az aranypénz.
A kárpáti sáfrány ismertető jegye a lepellevelek csúcsán lévő sötét V alakú folt, mely megkülönbözteti más, hasonló színű krókusztól
Valaha a magyarok is nagy sáfránytermesztők és -fogyasztók voltak. Mátyás király környezetéről szólván Galeotto Marzio a legfontosabb fűszerek közt említi a borssal és a gyömbérrel együtt. Még a 19. század elején megjelent szakácskönyveinkben is magától értetődő hozzávaló, de idővel szinte teljesen eltűnt.
A sáfrány ma is sok helyen örvend az afrodiziákum hírnevének. Amikor Zeusz Hérával tartotta menyegzőjét, sáfrány nőtt ágyuk körül, s még a főisten is megittasult az illattól. A régi rómaiak mondása: „dormivit in sacco croci” (sáfrányágyon aludt), annyit jelent, hogy valakin vidám önfeledtség lesz úrrá. Nagyobb dózis bódulatot okoz, 20 gramm már halálos adag… A sáfrányban található legfontosabb hatóanyagok a safranal, crocin, picrococin , crocetin. Az antioxidáns, rák- és depresszióellenes hatású crocin adja a sáfrány sárga színét.
A crocin (forrás)
A sáfrány aromája a safranal-nak köszönhető, ez egy görcsoldó hatású, GABA-receptort stimuláló, antioxidáns és szabadgyököket megkötő vegyület .
A safranal (forrás)
A valódi sáfrány ritka és kényes kultúrnövény, amit csak mesterségesen lehet szaporítani, hagymagumóról. A világ legdrágább fűszerének növénye. A lila virágban növő hosszú, vörös, bibéket szedik le s szárítják meg.
A sáfrány termesztése (forrás: Jose-Antonio Fernandez)
Egyetlen kilogramm szárított sáfrány kinyeréséhez legalább 100-200 ezer virágot kell végigjárni, a szálakat kézzel leszedni, ami kb. 450 munkaóra/kiló, s még csak ezután következik a nagy körültekintést követelő feldolgozás. Egy kiló – ez kb. 900 ezer bibeszálat jelent - tehát joggal kerül (minősége szerint) 770-7700 euróba. A sáfrányahamisításért évszázadokon át a legkegyetlenebb büntetéseket szabták ki Európa-szerte: hol megégették, hol élve temették el a sáfrányhamisítót, kegyesebb esetben kiszúrták a két szemét.
A bibeszálak feldolgozása (forrás: Jose-Antonio Fernandez)
Felhasznált források:
A kárpáti sáfrányos fotókat Kisbányán és Borszéken készítettem.





