2009. november 11., szerda

Csoportosan telelő erdei fülesbaglyok Kolozsváron

Ezelőtt két héttel említette nekem Röser Ferenc, a kolozsvári Röser Antikvárium tulajdonosa - aki mellesleg nagy természetkedvelő és madárbarát -, hogy unokáját sétáltatva a múlt télen többször is látott fán üldögélő baglyokat a Györgyfalvi-negyedben, a Merkur üzlet mögötti parkban. Hétfőn kaptam kaptam kézbe a hazai madártani társaság folyóiratát, amelyik szintén megemlítette a parkot és a múlt évben itt áttelelő madarakat. Így aztán ma délelőtt, pihenésképpen elsétáltam a Györgyfalvi-negyedi parkig, hogy próbáljam megtalálni e számomra új kolozsvári telelő helyen az erdei fülesbaglyokat (Asio otus).
Ezek a nálunk fészkelő állandó, nem vonuló madarak a telet általában kisebb-nagyobb csapatokban töltik, nem ritkán lakott területeken belül, parkokban, temetőkben, de néha akár utcai fákon is. Gyakran tujákat vagy fenyőket választanak áttelelő helyként, így "bagolyszemmel" elsősorban a félreesőbb tujákat, fenyőcsoportokat kerestem. Nagyon hamar rá is akadtam a madarakra: a fák alatt ugyanis mindenhol ott voltak nagyszámban a friss bagolyköpetek, amelyek mint az egyik kinagyított fotómon is látszik, tartalmazzák az elfogyasztott rágcsálóknak (elsősorban mezei pockoknak) stb. a baglyok számára emészthetetlen  csontjait (a köpetek vizsgálatával így meghatározható a madarak étrendje: két szaktanulmány is foglalkozott már a Kolozsváron telelő erdei fülesbaglyok táplálékösszetételével).
Feltekintve a fenyőfára meg is pillantottam az első két madarat, ezek látszanak a fotókon. Legkevesebb 22 madarat számoltam össze különböző fákon, egy fán több egyedet is. Nem fényképeztem sokáig (újra jól fogott a könnyű, nem túl feltűnő és 26x-os optikai zoom-mal rendelkező Olympus SP590UZ), igyekeztem a helyszínen minél kevesebbet tartózkodni, hogy ne zavarjam e védett madarakat és, hogy ne hívjam fel az arra sétálók figyelmét a baglyokra.
Kolozsváron 1984 óta ismeretes a Botanikus Kerti csoportos áttelelésük. A zavarások miatt később áttelepültek a Speranta (most Iuliu Moldovan) utca egyik kertes házának a hat Thuja-jára, ahova egész tavalyig évi rendszerességgel visszajártak telelni. A madarak egyedszáma 50-139 között változott. 2008 nyarán aztán három tuja kiszáradt és ekkor kb. 60 madár áttelepedett a Györgyfalvi-negyedi parkba, ahol az elmúlt telet töltötték.
Az erdei fülesbaglyok repülés közben alig láthatók, mivel éjszakai életmódot folytatnak ("Eyel iaro fules bagoly"-ként említik már 1590-ben is): csak a sötétség beállta után indulnak el nesztelen szárnycsapásokkal zsákmányszerző útjukra, valószínűleg a parktól nem messze levő szántóföldekre. Nappal szinte mozdulatlanul pihennek, így egy gyengébb távcsővel, de akár szabad szemmel is megfigyelhetők az erdőkből télre átmenetileg Kolozsvárra kiköltözött baglyok. Ha már ilyen közeli szomszédjaim lettek akkor természetesen ezután szemmel fogom őket tartani és igyekszem felmérni a pontos egyedszámukat. Meg valószínűleg újabb fotók és esetleg rövid videofelvételek is következnek majd Róluk.

Posted via email from Madaras naplóm