2010. február 28., vasárnap

Februári viráglesen

Télbúcsúztató, tavaszköszöntő-váró rövid, február végi körtúra a kolozsvári Bácsi-torokba, melynek a főcélja az idén is az első tavaszi virágok megtalálása. Azért pont a Bácsi-torok, mert egyrészt ide már gyerekkorom óta rendszeresen kijárok természetbúvárkodni, ismerem már minden zugát, tudom, hol mi nyílik a leghamarabb, másrészt az első kolozsvári koratavaszi virágokkal itt a szélvédett, napsütötte, déli mészköves lejtőkön lehet a legkorábban találkozni.
És akkor következzenek megtalálási sorrendjükben az idei év első tavaszi virágai. A várakozással ellentétben a kakasmandikó (Erythronium dens-canis) volt az első megtalált virág, őt követte a hóvirág (Galanthus nivalis). Utóbbit sajnos védettsége ellenére most is szedik és árulják. Cigányasszonyok járják az erdőt kosaraikkal és gyűjtik be a virágokat.

Kakasmandiko_20100228_115645_P2280007_007 Az idei év első kakasmandikója (Erythronium dens-canis)

Hovirag_20100228_120311_P2280017_017 Hóvirág (Galanthus nivalis)

A Hosszú patak bal partján került elő az első martilapu (Tussilago farfara) és az első májvirág (Hepatica nobilis) is. Mindkettőből csak néhány tőt sikerült találni, fotózni. Nem sikerült viszont a más években a mainál korábbi februári napokon is megfigyelt, virágzó farkasboroszlánra akadni.

Martilapu_20100228_121815_P2280019_019 Martilapu (Tussilago farfara)

Majvirag_20100228_122120_P2280021_021 Májvirág (Hepatica nobilis)

Mogyoróbarkától sárgálik mindenfele az erdő, de a barkák egyelőre még nem porzanak.

Mogyoro_20100228_131954_P2280054_054 A mogyoróbarkák még nem porzanak

A tócsákban, a patakban és ennek a kiöntéses területein még nem voltak békák pedig Szeben és Brassó megyékből már jeleztek a tegnap és ma is erdei -, gyepi békákat, illetve gőtéket is. Béka helyett csak békalencsét (Lemna minor) sikerült fotózni, illetve vizen futkorászó farkaspókokat (pontos meghatározásukra ezután kerül sor) és molnárkákat.

Pocsolya_20100228_132938_P2280055_055 
Béka nélküli pocsolya békalencsével

Pokok_20100228_123601_P2280032_032 Vizen futkorászó februári pókok

Mindent összevetve jól sikerültnek mondható a mai túra, hiszen mostmár saját szemével is meggyőzödhet mindenki, hogy biztosan jön, sőt itt van a várva várt Tavasz.

2010. február 25., csütörtök

Megérkeztek Kolozsvárra a sárgalábú sirályok

A madarakat utoljára múlt év szeptember 14-én láttam Kolozsváron. Az idén először február 22-én jelentek meg a megszokott helyükön, a volt magyar opera épületének a tetején. 
Tegnap délután már öt sárgalábú sirályt (Larus michahellis)  sikerült lefotózni, többek közt egy fiatal egyedet is. 
A sirályok ezekben a napokban reggel kb. 8 óráig tartózkodnak az opera környékén, majd napközben eltűnnek táplálkozni és csak délután négy-öt óra felé jelennek meg újra.
A sárgalábú sirályokról, illetve tavalyi kolozsvári költésükről részletesebben itt írtam.

Posted via email from Madaras naplóm

2010. január 24., vasárnap

A vasorrú magnyitó

Nem jött a vasorrú magnyitó. 
Érzem a tavaszi megnyitót 
hamar köszönt csordogálva. 

Meggymag az etetőn árva.
(Marossy József - Meggyvágó)

"Óvatos, madár létére mindentől megriad és szökik" írta a körülbelül seregély nagyságú, hatalmas csőrű és rövid farkú meggyvágóról (Coccothraustes coccothraustes) Herman Ottó, emiatt nehezebben is figyelhetjük meg közelebbről. Ráadásul főként a fák koronájában tartózkodik és ritkábban száll le a földre. Ma azonban szerencsém volt és sikerült aránylag közelről lencsevégre kapnom a csikorgó -14 Celsius-fokos hidegben ezt az óvatos, félénk madarat. 

Méretes csőrére utal a kosorrú veréb népi neve. Csőre költési időben acélszürkére színeződik, emiatt helyenként vasorrú pintyként ismerik.  

Magevő - ez már a csőre formájából is kiderül -, főleg a gyümölcsmagokat kedveli. Nyelvükkel addig forgatják csőrükben a magot  amíg a leggyengébb varratrész kerül felülre. Ekkor megroppantják, nyelvükkel kiemelik a belsejét, a csonthéjdarabokat pedig egy fejmozdulattal oldalra hajítják. "Oly cseresznye- vagy meggymagot, a melyet az ember testsúlya csak a csizmasarokkal bír felroppintani, ez a madár csak úgy kihüvelyezi. (Herman Ottó)"  Erős csőrével akár 45 kg-os nyomást tud kifejteni.

Egyes fotóimon is látszik belső kézevezőinek (az 5.-9.) jellegzetes formája: mintha ollóval cakkosra vágták volna őket. Egyetlen más madarunknál sem találkozunk ilyesmivel.

"Nem igazi vándormadár, mert csak kemény telek idején húzódik melegebb tájakra. (Herman Ottó)."  A Kárpát-medencében gyűrűzött költő madarak legnagyobb része Észak- és Közép-Olaszországban került elő. Kóborló, télen nálunk maradt állománya kiegészül északról (Svédország, Norvégia, Lengyelország, Szlovákia stb.) hozzánk érkező madarakkal.

Négy fotómon egy hím meggyvágó, míg két fotón egy tojó látszik. A két madarat egymástól kb. 70 méterre fotóztam.

Posted via email from Madaras naplóm

2010. január 4., hétfő

Évkezdő túra a feleki gömbkövekhez


Évkezdő túra a feleki gömbkövekhez

Posted: 03 Jan 2010 12:47 AM PST

2010 január 2 és végre az első nap amikor nem esik az eső. Így aztán éppen ideje sort keríteni az évkezdő túrára. A Bükk mellett döntöttünk, mert egyrészt régóta nem jártunk arra (legutoljára tavasszal, április 18-án), másrészt a Majláth-kút mellett megjelent egy új geoláda a GC21356, amelyet egy előttem egy évvel végzett, szintén volt Brassais [ ... ]

2009. december 31., csütörtök

Blue Moon

Ma telihold lesz, mégpedig a második 2009 decemberében, ami viszonylag ritka jelenség.
Az első decemberi telihold 2-án volt 9:30h-kor. Ma 21 óra 13 perckor lesz a második. Az amerikaiak "kék" Holdnak (blue moon) nevezik az egy hónapon belüli második teliholdat, jóllehet az éppen olyan ezüstösen ragyog, mint az első és semmi esetre sem kékesen. Az elnevezés abból a népi mondásból ered, hogy "I will marry you, m’lady, when the moon is blue", magyarul: akkor veszlek el, amikor kék lesz a hold - vagyis az esküvőre jó sokat várhatsz, kedvesem! A következő "kék" Hold 2012. augusztusában várható, akkor 2-án és 31-én lesz telihold. Szilveszter napi “kékhold” pedig legközelebb csak 2028-ban lesz.

Valódi kék Hold csak nagyon ritkán látható. Ilyen volt például 1883-ban egy indonéziai vulkán kitörését követően a Hold. A levegőbe került hamu ugyanis szűrőként működve kék színben tüntette fel Földünk kísérőjét.

Az alábbi fotót egyik másik nevezetes teliholdkor a “harvest moon”-kor készítettem ez év október 4-én. A “harvest moon” az őszi napéjegyenlőséghez legközelebbi telihold, akkor látszik a Holdunk a legnagyobbnak.

HarvestMoonKF

A fenti fotó nagyobb méretű változata itt tekinthető meg.