Március 11-én még havazott, fújt a szél és hideg volt, rá egy hétre, tegnap viszont már napsütéses, meleg, +21°C-os idő volt Kolozsváron. Sándor, József és Benedek ebben az évben is zsákkal hozta-hozza a meleget, a Tavasz szószerint berobbant városunkba, így érdemes volt vasárnap elindulni egy felderítő tavaszi virág-, rovar- és madárlesre a Kányafő és Szent Pál-tető közti gerincre és benézni Bácsi-torokba.
Míg az említett gerinc északi oldalán még kb 70-80%-os volt a hófedettség, addig a déli oldalon már napsütötte, hó nélküli, igazi tavasz volt. Egy szélvédett erdőszélen került elő az idei első tavaszi virág, ami őszinte meglepetésre nem a hóvirág volt, hanem egy kakasmandikó! Azután meglettek a társai is és következhetett az évente ismétlődő rituálé: kakasmandikó makrózás minden lehetséges szögből (pedig legkevesebb kétszáz kakasmandikó fotóm gyűlt össze az évek során). A kakasmandikó (Erythronium dens-canis), a tavaszi hérics és a kökörcsinek mellett az egyik kedvenc tavaszi virágom, amelyet hívtak még Szent György virágának, illetve kutyafoggyökérnek is (ez utóbbiból ered tudományos neve is: dens canis latinul kutyafog). A tatárok szerelemkeltő szernek tartották e védett növényünket.
A lappangó tavaszi "vadászösztön" nem hagyja nyugodni a fotóst, máris keresi a következő megörökítendő tavaszi újdonságot. Sokat nem is kell nézelődnie, hiszen mindenfele nagy számban ott mászkálnak az avaron, sőt a hófoltokon is a parti farkaspókok (Pardosa amentata), a pókok "hóvirágjai".
A megkésett tavaszért cserébe pillangó is járt: több helyen is röpködött már a kis rókalepke (Aglais urticae), az egyik legelső tavaszi lepkénk. Évente 2-3 nemzedéke van, az utolsó generáció lepkéi áttelelnek és kora tavasszal az első lepkék között kezdenek repülni. Nagy nehezen sikerült távolról, teleobjektívvel egyet "bizonyíték" gyanánt meg is örökíteni.
A májvirágra (Hepatica nobilis) szintén a Szent Pál-tetőn sikerült rábukkani. Persze mind a négy megtalált példány megörökítésre került...
Ezekután már csak a hóvirág (Galanthus nivalis) hiányzott a kora tavaszi gyűjteményből, de erre aránylag sokat kellett várni: a gerincről át kellett menni a Bácsi-torok Hosszú-patak völgyébe, végig kellett taposni a hófödte északi oldalt és végig kellett csúszkálni a végig olvadó-jeges úton az évek óta ismert szélvédett, napsütötte patakkanyarig ahol a várakozásnak megfelelően ott virítottak az áhított hóvirágok.
A hóvirág fotózás "monotóniáját" enyhítendő gyors kattintás az ismert egerészölyv fészek egyik párban köröző lakójára is. Már csak azért is, mert nem akármilyen madárról van szó, hanem a 2012 év madaráról. Rögzítésre került a hangyász kollégák számára egy új hangyaboly GPS-es koordinátája és tudomásul vétetett, hogy a hangyák is elkezdték szokásos nyüzsgésüket.
Tavaszi nyüzsgő hangyát fotózni közelről nem is olyan könnyű dolog, mint ahogy ez a nem túl éles kép is bizonyítja…
A 2012 év madara, az egerész ölyv (Buteo buteo) a Bácsi-torokban több helyen is fészkel
Hazafelé a Szamos parton még egy pillantás a már nászba öltözött, fekete sapkájú, lassan búcsúzkodó, november végétől itt tartózkodó, mostanra már csak mutatóba itt maradt telelő dankasirályokra, illetve a központban még egy ellenőrző pillantás a buszból az évek óta itt költő sárgalábú sirályokra is: az idén január 29-én jelentek meg először a városban, majd február 17-én már párban is a megszokott fészkük közelében.
Otthon a fotók rendezgetése közben a gólyaérkezési adatbázisba bekerülnek a friss fehér gólyaérkezési adatok is. 2012-ben március 15-én látták az első fehér gólyákat DK-Romániában, Braila mellett, majd 2012 március 17-én a Cséffai-halastavak mellett felbukkant az első erdélyi gólya is. Közben gyors ütemben közelednek hazafelé a GPS-es műholdas jeladókkal ellátott erdélyi békászó sasok is: Darázs, Jobbágy, Benjamin, Nárcisz és Bunget.
Egyszóval végre megérkezett a Tavasz, és már csak egy nap maradt hivatalosan is a télből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése