2011. november 7., hétfő

Őszi rigódal

Fenyorigok_DSCF6106

Megeste már a dér a bokros oldalt,
fenn vadlúd-ék húz vadlúd-ék után.
Ragyog az ősz. És dalt hallok, rigódalt,
egy ritka lombú vadcseresznyefán. -

Ilyenkor cinke cserreg és ökörszem,
rég hallgat búbosbanka- s gerleszó.
Ha pártalan és nem várja fészek-öl sem,
miért szól még a megtévedt rigó?

Fenyorigo_DSCF6104

Tán június sugár-illúziója
remegett át a bíbor lomb felett,
s attól dalol a völgy révült rigója
ilyen évszak-tévesztő éneket.

Nem is téved: halkan szól, mintha félne,
köd ül a hangok túlfinom során,
mintha húnyt szemmel, álmában zenélne,
egy álom-őszben, álom-fuvolán.

A hangja nem fog mámorral kitelni,
nagy líra nincs. S mégis, így volna jó:
amíg a hófelhő jön, énekelni,
mint az a révült, holdkóros rigó.

(Áprily Lajos: Őszi rigódal)

Fenyorigo_DSCF6096

A fotókon fenyőrigó (Turdus pilaris)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése