Kósa Ferenc Természet kalendáriuma

Őszi rigódal

2011-11-07T08:22:00.001+02:00

Megeste már a dér a bokros oldalt,
fenn vadlúd-ék húz vadlúd-ék után.
Ragyog az ősz. És dalt hallok, rigódalt,
egy ritka lombú vadcseresznyefán. -

Ilyenkor cinke cserreg és ökörszem,
rég hallgat búbosbanka- s gerleszó.
Ha pártalan és nem várja fészek-öl sem,
miért szól még a megtévedt rigó?

Tán június sugár-illúziója
remegett át a bíbor lomb felett,
s attól dalol a völgy révült rigója
ilyen évszak-tévesztő éneket.

Nem is téved: halkan szól, mintha félne,
köd ül a hangok túlfinom során,
mintha húnyt szemmel, álmában zenélne,
egy álom-őszben, álom-fuvolán.

A hangja nem fog mámorral kitelni,
nagy líra nincs. S mégis, így volna jó:
amíg a hófelhő jön, énekelni,
mint az a révült, holdkóros rigó.

(Áprily Lajos: Őszi rigódal)

A fotókon fenyőrigó (Turdus pilaris)

Megkezdődött a műholdas jeladóval ellátott erdélyi békászósasok 2011-es évi őszi vonulása

2011-09-13T16:27:00.001+03:00

Izgalmas napok ezek, nincs idő az elmúlt nyár emlékein nosztalgiázni és az ősz érkezése miatt búslakodni. Megkezdődött ugyanis a madarak őszi vonulása, benépesedtek a portalan égi utak. Becslések szerint (Moreau 1972) évente mintegy 200 madárfaj kb. 2 milliárd egyede vándorol Eurázsiából az afrikai telelőterületekre. Gólyáink nagy része már augusztusban elindult (a méltán népszerűvé vált webkamerás sáromberki gólyáink például augusztus 26-27-én hagyták el fészküket) és közülük egyesek - pl. a műholdas jeladóval ellátott kelet-német madarak némelyike - már Szudánban vannak .

Később vonulnak a békászósasaink. Az ő vonulásuk miatt íródott végül is ez a bejegyzés, hiszen az idén már 15 műholdas GPS-es napelemes jeladóval ellátott erdélyi békászósas vonulását követhetjük majd nyomon nap mint nap. Ez már a második év, hogy a Milvus Csoport egy a Román Madártani Egyesülettel közös fajvédelmi program keretén belül békászósasokat lát el jeladókkal: tavaly hat madár mozgását lehetett nyomon követni, útjukról a Sasnaplóban rendszeresen be is számoltam. Közülük kettő viseli még az adóját: Benjamin és Béni, apa és fia. Az idén júniusban és júliusban a Nyárádmentén és a Fogarasi havasok tövében került 5-5 madárra adó (2-2 öregre és 3-3 fiókára), illetve 3 sasra a Hortobágy völgyében (1 öreg madárra és 2 fiókára).

Szeptember elejétől már naponta többször is izgalommal nézegettem a madarak által sugárzott adatokat annak ellenére, hogy tudtam, hogy még nincs itt, nem lehet itt az indulásuk ideje. Végül is magyaráztam magamnak tavaly is hamarabb indultak el mint ahogy a szakirodalom sugallta, és soha sem lehet tudni mikor éri az embert meglepetés: az Adél nevű fiókánk például már 2010 szeptember 6-án elindult megelőzve szüleit.

Szeptember 12, hétfő végre meghozta a várva várt pillanatot: már hajnali négykor lekérem a franciaországi Argos-szerverről az adatokat és gyorsan dekódolom is őket: ezután végigfut a szemem a mintegy 354 sornyi adathalmazon, reménykedve keresve a 45 északi szélességi foknál kisebb koordinátákat, míg végre felcsillan a szemem: megvan! Nem is egy, hanem két fióka is elindult!! Igen, végre beindult a sasvonulás.

Elsőnek az általam önkényesen Lisanak elnevezett fióka repült el: koránkelő mint én, szeptember 9-én valamikor 6-8 óra körül már el is indult: először keleti irányba. A Brassó megyei Codlea-nál megállt, itt töltötte a napot és itt éjszakázott. Következő nap már csak egy hajnali koordináta érkezett tőle, a codlea-i éjszakázó helyről, a szeptemberi 11-i egyszeri lokáció viszont már a Várnával kb. egy vonalba eső bulgáriai Dalgopol helységtől délről érkezett. A fiókánk itt éjszakázott, majd másnap szintén korán, 6-8 óra között elindult és délre már átrepülte a bulgár határt és megérkezett Törökországba.

Lisa (41175) – az idei békászósas fiókák közül a leghamarabb állt lábra és a leghamarabb kezdte el a vonulást. A Brassó megyei Lisza helység közelében, a Fogarasi-havasok tövében kelt ki egy útmenti (!) csonka fenyőfára épített fészekben

Lisa szomszédja, ifjabb Máté egy nappal később indult szeptember 10-én és szintén korareggel. Ő az egyenesebb utat választotta: nem sokat teketóriázott, nem került keleti irányba, hanem egyből átrepülte a Fogarasi-havasok gerincét, az első koordinátát a fészkétől kb. 19 km-re levő Peceneaga víztározó közeléből küldte. Még aznap d.u. 2-4 óra között Zimnicele és Nasturelu között átrepülte a Dunát, majd Bulgáriában éjszakázott Koslovets közelében. Másnap folytatta déli irányú útját és át is repülte a Kelet-Balkáni hegységet. Tegnap már Dél-Bulgáriában volt. Édesapja az öreg Máté tegnap még mindig az immár üressé vált fészek környékén vadászott. Nem szokatlan dolog ez békászósasainknál: a fiókák általában még az öregek előtt elindulnak a Nagy Útra. Így volt ez a tavaly is: mind Béni, mind Adél az apjuk - Benjamin és Arthur - előtt indultak délre. A fiókák és szülők vonulása is külön utakon történt, eltérő helyeken teleltek végül is kirepülésük után többször nem is találkoztak egymással...

Kis Máté (41182), Máté(41185) fia - Brassó megyei Dezsán helység közelében, a Fogarasi-havasok tövében kelt ki egy bükkfára épített fészekben

Két sasunk már itthagyott, a sasflottánk itt maradt 13 tagja viszont még csak az elkövetkező napokban fog útrakelni, az izgalomteljes várakozásnak tehát még nincs vége.

Lisa (piros) és Kis Máté (zöld) a két jeladóval ellátott erdélyi békászósas vonulása 2011. szeptember 9-12 között (nagyobb felbontáshoz kattints a térképre)

u.i.: Miközben a fehér gólyáink, fecskéink, békászósasaink lassanként elhagynak minket addig más fajok kezdenek jönni helyettük: múlt héten, szeptember 6-án megjelent az első téli ruhás dankasirály a kolozsvári Sportcsarnok előti Szamos szakaszon (télen a számuk akár 200 egyedre is nőhet), a Györgyfalvi negyedi Detunáta parkban, a közismert bagoly telelőhelyen már három erdei füles bagoly éjszakázik (helyesebben “nappalozik”) és ma megérkeztek tavalyhoz képest néhány napos késéssel a szomszédos kertekbe a seregélyek is.

Fecske-menesztő

2011-09-08T18:23:00.001+03:00

Tegnap, elgondolkozva megyek a Főtérről a Mikó Kerti munkahelyem felé - észre sem veszem a szembejövőket - amikor egyszerre csak baloldalt az egyik Jókai utca kapu alól fecskeficsergést hallok. Még vagy húsz métert haladok előre, már a könyvesboltig érek amikor tudatosul bennem, hogy itt valami nincs rendben. Tudtommal itt nincs, nem volt füsti fecskefészek és azonkívül is már szeptember hetedike és a belvárosban néhány nap óta már üresek az általam ismert fészkek. Nosza, gyors hátra arc, vissza az 5. számú kapualjig ahol ott vár a meglepetés: három füsti fecskefióka hangoskodik egy új, gázcsőre épített fészekben! Elő a fényképezőgép, gyors kattintgatások, SD-kártyára mentve hideg téli napokra a szeptemberi, fészeknyi nyári élmény. Valószínűleg alaposan megkésett költésből származó fiókák, a fészek is csak később, valamikor a nyár folyamán épülhetett.

Fészeknyi nyár: füsti fecskefiókák (2011 szeptember 7, Kolozsvár, Jókai utca 5. szám)

Ma hideg, szeles, borús, az első igazán őszies szeptemberi nap, de már alig várom, hogy újra megnézzem a fecskéim. A tegnap már messziről hallatszó ficsergést nem hallom... és a kapualj alatti fészek üres. Úgy érzem hirtelen mint akit egyik napról a másikra váratlanul, magyarázat nélkül elhagytak. Délután, hazafele menet még egyszer benézek, de újra csak az üres fészket látom.

Aztán itthon "fellapozom" virtuális kalendáriumom tavalyi bejegyzéseit és akkor rájövök, hogy ma végül is "Fecskehajtó kisasszony napja" van: "Ősi, "pogány" népszokásokban bővelkedett hajdan szeptember 8., "Kisasszony napja". Sok helyen úgy vélik, hogy a Kisasszony hajtja a fecskéket. A köztudatban is ez van elterjedve, holott szép idő esetén még hetek múltán is lehet látni villásfarkú barátainkat, főleg a szúnyogokban bővelkedő mocsarak mentén. Sok helyen ezen a napon kezdődik meg a dióverés s vetik el az őszi gabonát." (Xántus János - A természet kalendáriuma)

2011-ben március 28-án láttam az első füsti fecskét az Adeni-öböl közelében

Így már más, gondolom magamban, így már könnyebb elviselni az üres fecskefészket. Meg aztán elmennek, hogy visszajöjjenek teszem hozzá magamban és eszembe jut, hogy az idén mekkora élmény is volt már mások előtt meglátni a törökországi Adeni-öböl közelében az első füsti fecskét, akkor amikor Kolozsváron még havazott.

U.i: ...de azért holnap természetesen újra megnézem a fészket...

Fecskés szakirodalom helyett fecskés szépirodalom:
Egyed Emese: Békéltető
Kányádi Sándor: Fecske nélkül szálló alkonyatban

Nagypénteki nagy bukó

2011-04-22T16:08:00.001+03:00

2009 és 2010 után az idén immár harmadszor kerekedtünk fel a siketfajd dürgését meglesni, fotózni. Útban az 1300 méteren levő célpont felé, a Maros Dédai-szorosában, Ratosnyától nem messze nagy bukók (Mergus merganser) kerültek lencsevégre.

A folyó közepén, egy zátonyon két acélzöldes fejszínezetű hím és egy barnás fejsapkás tojó pihent két éber szürke gém szomszédságában. Az igazat bevallva a szürke gémek miatt sikerült a bukókat is észrevenni a mozgó autóból. Fékezés, kiszállás majd az első gyors bizonyító fényképezőgépkattingatások messziről - ami biztos az biztos alapon - aztán közeledés a zátonyhoz. Sajnos a partra leereszkedve a gémek felrepülve riasztották a bukókat is, ezek könnyedén és gyorsan tovaszálltak egy másik, Ratosnya irányába eső zátonyra. Már éppen vissza akartam fordulni, amikor újabb két, Szalárd irányából érkező hím nagy bukó landolt az előbbi zátony közelébe. Az egyik hamar tovább is állt, de a másikat aránylag sokáig meg lehetett figyelni és így aránylag tűrhető fotók, sőt egy rövid filmfelvétel is készülhetett erről az igencsak ritka erdélyi költőfajról.

A nagy bukó ugyanis kifejezetten északi elterjedésű madárfaj, állományának legnagyobb része a skandináv országokban, illetve Oroszországban költ. Nálunk telelő madár, amelyet október-április között figyelhetünk meg víztározók, folyók stb.mentén.
Első erdélyi költését a Milvus Csoport tagjai, Komáromi István és Miholcsa Tamás bizonyította: 2003-ban fiókás madarakat figyeltek meg, fotóztak és filmeztek éppen itt a Maros dédai szorosának Ratosnya és Szalárd közötti szakaszán. Azóta is rendszeresen költ itt 1-2 pár. 2003-ban és 2004-ben a nagy bukó további fotókkal is alátámasztott romániai költése vált ismertté: a Zetelaki és Vidraru víztárolóknál is megtalálták a faj fiókás példányait.
A nagypénteki nagy bukó fotózással így tehát szerencsésen kezdődött a hétvégi öncélú madarásztúra, reméljük a folytatás is hasonlóan szerencsés lesz.

Március 20 - Verebek Világnapja (World Sparrow Day)

2011-03-20T09:49:00.001+02:00

Kormányok, világszervezetek védik más kontinensek exotikus fajait - a tigriseket, elefántokat, pandákat - mindeközben közvetlen környezetünkben is lenne bőven tennivaló. Nyugat-Európa egyes régióiban a mezőgazdasági területek madarai, köztük a verebek is, bajban vannak, számuk a környezetszennyezés és -átalakítás, gyakran a modern agrárgazdálkodás miatt vészesen megfogyatkozott. 1980 óta Európában a házi veréb (Passer domesticus) állománya 62%-al, a mezei verébbé (Passer montanus) pedig 48%-al csökkent.

Fogyatkozó madarunk a házi veréb (grafikon forrása: European Bird Census Council )

"Kerülhetnek-e hazai madarászok angol kollégáikhoz hasonló helyzetbe, akiknek több száz kilométert kell utazniuk hogy mezei- vagy épp házi verebet láthassanak? Igen, verebeket. Két olyan közönséges fajt, melyeket itthon az ajtóból kilépve akár néhány perc alatt láthatunk. Ugyanilyen közönségesek voltak nem is oly régen Angliában is, míg be nem vezettek egy újabb agrár-finanszírozási rendszert az 50-es évek végén. Támogatták többek között a műtrágya és rovarirtók használatát, a kis parcellák egyesítését, a nehéz gépek vásárlását. Mi lett az eredmény? A mezőgazdasági termelés nem nőtt jelentősen, a farmerek nem keresnek többet és nem élnek jobban azóta sem. Viszont ha megáll a traktormotor dübörgése, a mező felett síri csend honol – madárének nélkül." (Szabó D. Zoltán - Mindennapi madaraink: jobb ma több veréb, mint holnap egy sem)
Nem véletlen, hogy a Naturschutzbund Deutschland 2002-ben az év madarának nyilvánította a házi verebet, a Magyar Madártani Egyesületnél pedig 2007 a mezei veréb védelmének volt az éve. Tavaly óta pedig a verebeknek is van világnapjuk.

Lecsökkent a mezei verebek állománya is (grafikon forrása: European Bird Census Council )

A World Sparrow Day-t (WSD) először 2010-ben rendezték meg és kettős célja van: egyrészt a fogyatkozó verebek védelmének a szükségességére, másrészt szűkebb környezetünk biodiverzitásának a megőrzésére szeretné felhívni a figyelmet.

A verebek számcsökkenésének a legfontosabb okai közé sorolhatók a költőhelyek eltűnése (ez az új építkezési-, épületfelújítási, -hőszigetelési technikák következménye), a megfogyatkozott táplálék (egy nagyvárosban ma már mind nehezebben jutnak élelemhez a magevő verebek, illetve a fiókanevelés kritikus időszakában sem mindig biztosított az ekkor oly szükséges rovartáplálék mennyisége) és eltűnőben vannak a verebek számára pihenő- és búvóhelyként szolgáló bokrosok is.
Az okokat felismerve már mi is segíthetünk tollas szomszédainkon, ha másképp nem akkor azzal, hogy résztveszünk a Mindennapi Madarak Monitoringjában vagy pedig felhívjuk mások figyelmét is védelmük fontosságára.

A verebek számára fontosak a bokrosok

Hím házi veréb

A szomszéd eresze melletti fészekben “született” házi verébfióka

Csörgő réce és az első barázdabillegető

2011-03-14T08:43:00.001+02:00

Még egy olyan unalmasnak tűnő, bebetonozott medrű, nem egy helyen forgalmas utcák által szegélyezett vízszakasz is mint a Kolozsváron átfolyó Kis-Szamos is okozhat meglepetéseket. A bütykös hattyú, viharsirály, vízityúk után újabb fajjal bővült a kolozsvári Kis-Szamos parti madárfajlistám: sikerült a tegnap a tőkésrécék között egy csörgő récét (Anas crecca) megfigyelnem és fotóznom. Ő Európa legkisebb és egyben legsebesebben repülőnek tartott úszórécéje. Nálunk ritka költő, de ősszel-tavasszal tömegesen átvonuló, gyakori faj. Valószínűleg ez a nászruhás gácsér is, egy az északi költőhelye fele tartó madár lehetett.

Csörgő réce (Anas crecca) a Kis-Szamos partján

A madaras ráadást a Szamos parton fotózott idei első barázdabillegetőm (Motacilla alba) jelentette: ott szaladgált a Sportcsarnok mellett a füves parton. Béldi Miklós madárnaptára szerint március 12-14 között érkezik Erdélybe. Nos, ez a madár úgy látszik betartotta a menetrendet (amúgy a tavaszi madárérkezések gyűjtésének immár több mint százéves magyar hagyományai vannak).

Lengésed könnyű, mint a lehelet,
a mi lelkünk a súlyt nem bírja már.
Lebegj, lebegj a véres föld felett,
pehely-madárka, leánykamadár!

(Áprily Lajos: Motacilla alba)

Az idei év számomra első barázdabillegetője

Néhány napja még –13 C volt Kolozsváron, vasárnap viszont már +19 C-ra kúszott fel a hőmérő higanyszála. A Szamos parti dankasirályok eltűntek, utoljára március 5-én láttam itt őket (akkor már csak 12-en voltak a januári több mint kétszáz madárból álló csapatból). Tegnap is láttam még egy vízirigót, valószínűleg ugyanaz a példány lehetett amelyet rendszeresen megfigyeltem a télen ugyanezen a helyen. Ideje volna mostmár neki is felhúzódnia a hegyek közé.
Lassanként kezdenek jövögetni a tavaszi vonuló madaraink is: itt vannak már a seregélyek, bíbicek, mezei pacsirták, 2011 március 10-én látták már az első fekete gólyát Ramnicu Valcea fölött (ifj. Szabó József, Rombirdnet) és talán láttak március 12-én Galac közelében fehér gólyát is. Napi 200-300 km-ket repülve tart hazafele a Milvus Csoport által GPS-es műholdas jeladóval ellátott két békászó sas, Benjamin és Arthur is. És a tavaszi hangulatot fokozandó Kolozsváron mindenfele elkezdtek énekelni az erdei pintyek és a fekete rigók.

Tavaszhírnök sirályok

2011-02-09T18:16:00.001+02:00

Február közepe táján az ember már mind türelmetlenebbül várja az ilyenkor már nagybetűsen írt Tavaszt és lesi a tavaszra utaló első jeleket. Hagyományosan a hóvirágot tartjuk az "igazi" tavaszhírnöknek, de a kolozsvári kertekben, parkokban szintén ide sorolhatjuk a korai kankalint is. Meg is jelentek az idei, január eleji-közepi langyos, már-már tavaszias napokban az első példányok, örült is neki mindenki, de a rákövetkező hosszantartó fagyos, havas idő hamar betakarta, elpusztította őket. Tavaszvárásunkat lerövidítendő, kénytelenek vagyunk ilyen körülmények között tavaszhírnökpótló után nézni. A kolozsváriak szerencsés helyzetben vannak: elég, ha csak kimennek a Szamos-partra vagy a városközpontba a volt magyar operához és már meg is találhatják a szárnyas tavaszhírnökpótlókat.

2011 február 6-án jelent meg ugyanis a központban az első sárgalábú sirály (Larus michahellis) és ma, február 9-én már négy példányt sikerült fotózni. A tavalyhoz képest az idén 16 nappal hamarabb érkeztek. Ma két sirály már a megszokott tavalyi-tavalyelőtti fészekben üldögélt, míg a többi a szomszéd szoboralakzatokról feleselt nekik hangosan.

2011 február 9: négy sárgalábú sirály az Opera tetején

A tavalyi fészekből nézelődnek jobbra

…majd balra a Tordai út felé

…utána jobbra és balra is szétnéznek

Az egyik kedvenc sirálypihenőhely

A másik kolozsvári tavaszhírnök akármilyen furcsának is tűnik szintén sirály: a Szamos parton telelő mintegy kétszáz dankasirály (Larus ridibundus) között megjelentek már az első átmeneti színezetű, téliből nyári ruhára váltó feketés fejű példányok.

Hátul egy már-már nyári tollazatú dankasirály, elől egy téli ruhás dankasirály

Egy másik, téliből nyári tollazatba vedlő dankasirály

És, ha már sirály akkor legyen egy fotós ráadás is: kár kihagyni kolozsváriaknak ezt a lehetőséget: ezekben a napokokban egyszerre három sirályfaj is megfigyelhető városunkban, ugyanis még mindig itt tartózkodnak a Sportcsarnok előtti Szamos szakaszon a valószínűleg csak átvonuló viharsirályok (Larus canus).

Háttérben két viharsirály (Larus canus), előtérben egy téli ruhás dankasirály

Tegnap és ma már több helyen lehetett hallani a széncinkék, kékcinkék énekét,illetve a csúszka jellegzetes füttyögetését is.
Egyik műholdas rádióadós erdélyi békászósasunk is érzi már a tavasz közeledtét: Dél-Afrikai telelőhelyéről elindult északi irányba.
Kereken negyven nap van még a "hivatalos" Tavaszig, de addig is nyomon követhetjük a különböző vándormadaraink érkezését a Spring Alive 2011 honlapon.

A Diótörő

2010-11-21T18:19:00.001+02:00

Nem Csajkovszkij utolsó balettjéről fogok írni, hanem a vetési varjakról (Corvus frugilegus) amelyek októberben-novemberben, a kolozsvári parkokban, kertekben gyűjtik, lopják a tápanyagokban dús diót amit aztán leggyakrabban erős, vésőszerű csőrükkel feltörnek.

A madarak közül a varjakat tartják számon, amelyek sok diót képesek elhordani, jóval többet, mint amennyit feltörnek és elfogyasztanak, így fontos szerepet játszhatnak a diófák terjesztésében. A vadon nőtt diófát nem hiába nevezi a népnyelv varjú ültette diónak.

Hogyan birkózik meg a varjú a megszerzett dióval? Ez ugyanis nem is olyan könnyű feladat, ha figyelembe vesszük azt, hogy egyes vizsgálatok szerint a dió (Juglans regia) feltörése jelentős, kb. 15 kg erőt igényel (más vizsgálatok szerint 0,37 kN-t - Schrauf et al. [2008]). Kolozsvári varjainknál két diófeltörési módszert figyeltem meg: a gyakoribb eset az – ezt sikerült az alábbi fotókkal megörökíteni - amikor a varjú a földön vagy egy fa ágára szállva addig kopácsolja a diót amíg az feltörik. Ritkább esetben – ezt például a Botanikus Kert víztornya mellett figyeltem meg – a varjú a dióval egy magas fára száll majd onnan leejti az aszfaltra. Említett helyen több összetört dió maradványa is látszik, tehát rendszeresen használják egyes madarak ezt a helyet diófeltörésre.

A megtalált, megszerzett dióval…

…peckesen tovább lépdel

…majd amikor más varjak észreveszik a zsákmányát akkor tovább repül a dióval

…egy közeli fára, majd onnan tovább egy másikra

…ahol aztán feltöri és elfogyasztja.

Madárlátta dió (vetési varjú által feltört, kibelezett dió)

Amúgy nyugodtan utánozhatjuk varjainkat és fogyaszthatunk diót, “hiszen a Penn State Egyetem kutatói egy átfogó vizsgálattal bizonyították, hogy a dió nyugodt és stresszes körülmények között is egyaránt képes a vérnyomáscsökkentésre. A kutatás eredményei a szerzők szerint azért fontosak, mert senki sem képes rá, hogy mindennapi életéből teljesen kiiktassa az idegeskedést, étrendi változtatásokkal viszont mindenki tehet azért, hogy szervezete jobban reagáljon a kihívásokra.”

Szomszédom az almázgató csóka

2010-10-17T17:34:00.001+03:00

Vasárnap délelőtt, ködös, szemerkélő eső, ki sem érdemes menni a házból. De így sem unalmas, ilyenkor a szobából az íróasztal mellől is lehet munka közben madarászni. Mindig történik valami. Egyik távcső és fényképezőgép pedig állandóan elő van készítve.
Kora reggel először a vetési varjak jelentkeznek, az egyik szomszédos tízemeletes panelház tetején szoktak megpihenni. Majd reggel félnyolc-nyolc körül jönnek menetrendszerűen a szemben levő fenyőfára a seregélyek, aztán szokásos látogatását teszi az egyik dolmányos varjú pár. Ma sem volt másképp, de aztán a napi monotóniát megtörve délelőtt tízkor sikerült végre lencsevégre kapnom a szomszédos almafát dézsmáló madarat: egy csóka (Corvus mondedula) volt. Az alábbi fotók ablaküvegen keresztül, ráadásul ferdeszögben készültek.

Tavasz az őszben avagy miért is virágzik Kolozsváron kétszer a vadgesztenyefa

2010-09-02T09:13:00.001+03:00

Néhány éve folyamatosan megfigyelhető, hogy augusztus végén, szeptember elején Kolozsváron újra kivirágoznak a vadgesztenyefák. Hosszú, meleg napsütéses ősz lesz mondják egyesek, mások a globális felmelegedés számlájára írják ezt a jelenséget is, romantikusabb lelkületűek az őszi elmúló természetben a tavaszi megújulást vélik felfedezni. Az ok azonban sokkal prózaibb. Egy mindössze 7-9 mm szárnyfesztávolságú lepke, a vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella) támadta meg a gesztenyefákat. Monofág lepkefaj, amelynek egyetlen tápnövénye a vadgesztenye (Aesculus hippocastanum).

2010 szeptember 1, Kolozsvár: az idén is kivirágoztak másodszor is a vadgesztenyefák

2009 szeptember 6, Kolozsvár: egyszerre virágzik és érik a vadgesztenye

A vadgesztenyelevél-aknázómolyt a makedóniai Ohridi-tó mellől írták le 1986-ban és valószínűleg Észak-Amerikából került Európába. Azóta folyamatosan terjed nyugat és észak felé. Romániában először Temesváron jelent meg 1998-ban, majd Nagyváradon, Kolozsváron (1998-ban), Nagybányán, Craiova-n, Iasi-ban, Bukarestben stb. Országosan elterjedt kártevővé vált. Gradációja évek óta töretlen, károsítása aggasztó mértékű. A fák levele a vegetáció második felére jórészt megsemmisül. A több éven át tartó korai lombvesztés miatt a fák legyengülnek, ez a fák koronáinak redukálódását eredményezi. Másik mellékhatása, hogy a fák károsítása őszi másodvirágzást vált ki. Ez figyelhető meg Kolozsváron is, ha a megyeháza mellett, ortodox katedrális mögött levő parkocska gesztenyefáinak a csúcsát nézzük meg. Az első bimbókat az idén itt augusztus 25-én láttam és fotóztam, szeptember elsején pedig már több fán is teljesen kinyíltak a virágok.

A vadgesztenyelevél-aknázómoly aknáját nemrég hagyta el eddigi lakója. A molylepkének a folt belsejében mocorgó hernyója a felelős mindenért: a foltok megjelenéséért, a levelek elszáradásáért és lehullásáért egyaránt.

E különös életmódú állat nem kívülről eszi a lombot, mint azt megannyi más, nagyobb méretű molylepkefaj hernyója teszi. Belerágja magát a levél belsejébe. Ott aztán úgy rágja ki a levél középső, asszimiláló szöveteit, hogy közben a levél színén és fonákán levő bőrszövetet érintetlenül hagyja.

Óriási fák parányi réme: balra egy megtámadott, levelét már augusztusban szinte teljesen elhullatott vadgesztenyefa, míg jobbra egy egyelőre még egészségesnek tűnő fa.

Meg kell jegyezni, hogy a vadgesztenyefa őszi, második virágzását időnként kiválthatja egy másik kártevő, a guignardiás betegséget okozó gomba (Guignardia aesculi) is.

Az amúgy szép jelenség – Tavasz az Őszben - talán túl prózainak és kiábrándítónak tűnhető magyarázatát oldani akaró, zárófelvétel

Felhasznált irodalom:

A vadgesztenyelevél-aknázómoly

http://www.cameraria.de/

Cikk a vadgesztenyelevél-aknázómoly romániai elterjedéséről (pdf)

Szimmetriát kedvelő zöld bogyómászó-poloska az erkélyünkön

2010-08-01T07:17:00.001+03:00

Az előttünk levő fenyőre rendszeresen visszatérő csicsörkét akartam fotózni, de ehelyett poloska-makrózás lett a dologból: egy zöld bogyómászó-poloska (Palomena prasina) tévedt az erkélyünkre amely, hogy még érdekesebb legyen el is kezdett petézni.

Petéző zöld bogyómászó-poloska (Palomena prasina)

A címeres poloskákhoz (Pentatomidae) tartozó nagy termetű (1-1,4 cm hosszú), feltűnő zöld színű látogatónk gyakori rovar, rétek, út- és erdőszélek lakója, de kertekben is megtalálható, ahol különböző növények nedveit szívogatja. Valószínűleg hozzánk is a szomszédos kertből tévedt be. Európa középső és déli részein honos, nem találkozunk viszont vele Észak-Angliában, illetve Skandináviában.
Csak tavasszal és nyáron ilyen szép zöld színű mint ahogy a fotómon látszik: ősszel barnára színeződik.

Nem árt róla tudni, hogy veszély esetén bűzmirigyeiből maró szagú folyadékot választ ki - máskülönben erről kapta a német Grüne Stinkwanze nevét - , amely érzékeny bőrű embereknél allergiás reakciókat idéz elő.

A hasonló zöldes színű fajoktól elkülöníthető a csáp alapján is: a második és harmadik csápíze körülbelül azonos hosszúságú, az utolsó (4.-5.) csápízülete pedig barnás-vöröses.

A nőstények 10-100 petét tartalmazó halmokat raknak. A "mi" poloskánk pontosan 14 petét rakott le és ügyelt a tálalásra is: szépen szimmetrikusan helyezte el őket a falra öt sorban: 2-3-4-3-2.

Zöld bogyómászó-poloska (Palomena prasina) petehalma

Ugyanilyen elrendezést találtam egy “angol” zöld bogyómászó-poloskáról készült fotón is. Egy másik, "német" poloska látszólag más szimmetria szerint rakta a petéit ezen a fotón: 4-5-5-5-4.

A peték kifejlődése a hőmérséklettől függ, Közép-Európában 4-5 hónapig tart. A lárvaszakaszban, a testvérek együtt maradnak egy közösségekben, az általuk szekretált ú.n. aggregációs feromonnak köszönhetően.

Irodalom:
Palomena prasina - Green Shieldbug / British Bugs - An online identification guide to UK Heminoptera
A zöld bogyómászó-poloska (Wikipedia)
Die Grüne Stinkwanze (Wikipedia)

A Teleki-virág lepkevendégei

2010-07-29T06:52:00.001+03:00

A hegyvidéki vízpartok dísze, kedvenc nyári virágom, a magastermetű, impozáns - akár két méteresre is megnövő - július-augusztusban virágzó Teleki-virág (Telekia speciosa). Minden erdélyi kiránduló számára ismerős, szinte közönséges virág, amely a Kárpátok és Balkán- hegyvidék őshonos növényeként tájképi jellegzetesség. Európa nyugati felén már nem találkozunk vele és tőlünk keletebbre csak a Kaukázusban, illetve szórványosan Kis Ázsiában fordul elő.

A növényt Erdély nagy floristája, a Németországból ide származott Baumgarten János Keresztély nevezte el (1816) a korabeli természettudósok egyik nagy mecénásáról, a könyvtáralapító erdélyi kancellárról, Teleki Sámuel grófról, aki messzemenően támogatta Baumgarten erdélyi kutatóútjait.

Évek óta fotózgatom a Teleki-virágokat napos, szélcsendes időben nagy számban látogató nappali lepkéket. Eddig hét fajt sikerült megörökítenem, ezekről adok közre néhány fotót.

Az akár 2 méteresre is megnövő Teleki-virág napraforgóra emlékeztető fészkes virágzata az 5-6 cm átmérőt is elérheti.

Atalanta lepke (Vanessa atalanta) ↑↓

Nagy gyöngyházlepke (Argynnis paphia)

Kis rókalepke (Nymphalys urticae)

Bogáncslepke (Vanessa cardui) ↑↓

"... itt is, ott is kinyílik
egy-egy repülő kis virág:
nézem, hogy jönnek, szikráznak a lepkék
a levegőn, a réten át."
(Szabó Lőrinc: Lepkék tánca)

Nappali pávaszem – Nymphalys (Inachis) io ↑↓

"Három lepke, kék, zöld, sárga,
ott libbent a napsugárba.
A virágot ők se szedték,
csak a szirmát érintették,
úgy sodorták az illatot,
mint egy selyem-gombolyagot."
(Weöres Sándor: Románc)

C-betűs lepke (Nymphalis c-album)

Nagy szerecsenlepke ? (Erebia euryale ?)

“...érzed a lepkét?
Elűzheted, visszajön újra.”
(Egyed Emese)

Európai lepkék a weben:

Moths and Butterflies of Europe and North Africa

Matt’s European Butterflies

Madárérkezési menetrend

2010-04-13T08:22:00.001+03:00

Első "madaras" könyvemben - Béldi Miklós "Ismerjük meg a madarakat" kötetében - volt egy táblázat amely 69 madárfaj tavaszi érkezési időpontjait tüntette fel. Ez a "menetrend" a szerzőnek Kolozsvár és környékén több éven keresztül rendszeresen végzett megfigyeléseit összegzi és mai napig is jól használható. A táblázat akkoriban nagy hatással volt rám és azóta több-kevesebb rendszerességgel fel szoktam én is jegyezni a különböző tavaszi madarak általam észlelt érkezési időpontjait: először egy a mai napig is meglévő nagy kockás füzetbe, majd egy digitális madarásznaplóba és tavaly óta más madárbarátokhoz hasonlóan a Twitteren is jegyzem, világgá "csiripelem" ezeket az adatokat.

A tavaszi madárérkezések gyűjtésének immár több mint százéves magyar hagyományai vannak. "A rendszeres megfigyelés 1894 tavaszán kezdődött hazánk akkori ornithologiai gárdája részéről s 1894 őszén munkába állottak a m. kir. Erdőhatóságok is, úgy hogy 1895 tavaszán már teljesen szervezve volt az a megfigyelő hálózat, a mely jelenleg is működik" írta 1909-ben az Aquila-ban Schenk Jakab. "A rendes és privát megfigyelők száma 1894-ben 32 volt, 1908-ban pedig 130; a megfigyelőállomások száma 1895-ben 346 volt, 1908-ban pedig már 1286 (...). Az összes tavaszi megfigyelések száma 1895-ben még alig haladta meg az 1000-et, 1908-ban pedig már megközelítette a 12.000-et."

Azóta nagyot változott a világ és ma már az interneten keresztül tölthetjük fel a gólya és fecskeérkezési adatokat és madarász fórumokon, Twitteren stb. követhetjük nyomon a különböző fajok érkezési sorrendjét.

És akkor következzenek az idei év eddigi fontosabb tavaszi, madaras érkezési adataim (ahol lehetett fotót is mellékeltem):

2010.03.21 első fehér gólya (Szamosújvár), füsti fecske (Széki nádas), erről külön be is számoltam itt

2010.03.23 első csilp-csalp füzike (Kolozsvár, Mikó Kert)

2010.03.25 első barátposzáta és vörösbegy (fotó) (Kolozsvár, Mikó-Kert)

2010.04.04 első erdei szürkebegy (Borszék)

2010.04.07 első kis poszáta (Kolozsvár, Detunáta park)

2010.04.10 első szirti fecske, vörhenyes fecske és havasi sarlós fecske (Csernabesenyői szoros)

2010.04.11 első kerti rozsdafarkú (fent), örvös légykapó (lent – csak ennyit sikerült megörökíteni az első örvös légykapómból…), kakukk, búbos banka, fülemüle (Herkulesfürdő)

A 2010-es évi madárérkezési listámat természetesen még nem zártam le, hiszen május közepéig még újabb fajok (gébicsek, sárgarigó, gyurgyalag stb.) kell megérkezzenek.

Húsvéti gólyás bejegyzés

2010-04-02T10:24:00.001+03:00

“Ma már webkamerák és napelemes műholdas GPS-es rádióadók útján követhetjük nyomon az egyetlen nagy termetű, az ember szomszédságában költő madarunknak, a fehér gólyának (Ciconia ciconia) a három kontinensen zajló mindennapjait. A rómaiak számára szent madarat „avis pia et benigna” a nép még cakó, eszterág, koszta, gagó néven is ismeri. Afrikában sáskamadár a neve, mely ottani fő táplálékára utal.” >>> a teljes húsvéti gólyás bejegyzésem a Transindex Thin Outside The Box rovatában olvasható.

A Milvus Csoport sáromberki gólyás webkameráján keresztül az idén is követni lehet majd egy fehér gólyapár mindennapjait (a gólyák már megérkeztek a 10-es fészekre). A gólyapár tavalyi családi életének néhány fontos eseményét megörökítő webkamerás fotó itt tekinthető meg.

Benedek napi gólya

2010-03-22T10:27:00.001+02:00

Sándor, József és Benedek az idén nem csak a meleget hozta zsákkal, hanem a fehér gólyáinkat is.

A két dolog – a meleg napsütéses idő és a gólyavonulás – ugyanis összefügg egymással: a gólyák vonulása elsősorban nem az aktív, szárnycsapásos repülésen alapszik, hanem a meleg, felfele irányuló légáramlatokat, az ú.n. termikeket kihasználó siklórepülésen.

Az elmúlt három évhez viszonyítva az idén kb. 10 napos késéssel érkeztek meg az első fehér gólyák. 2010 március 6 és 17 között ugyanis az elmúlt évek átlagához képest országszerte hidegebb, szelesebb, hóviharokkal kísért időjárásunk volt. A műholdon keresztül követett rádióadóval ellátott Hobor nevű német gólya adatai és a törökországi madarászok jelzései alapján viszont már tudtuk, hogy a közelben vannak a gólyáink és, hogy az említett hideg periódusban több ezer madár várja a melegfront beköszöntét Antalya közelében.

Ezért késtek: márciusi hőmérsékleti viszonyok Kolozsváron (2010): az átlagosnál hidegebb időjárás a március 6-17 időszakra esett (forrás: Climate Prediction Center/NCEP)

Míg a szerencsésebbeknek már Sándor meghozta az első gólyát, addig nekem Benedek napja tette emlékezetessé az idei tavaszi napfordulót. És a késésért is kárpótlódtam: a gólya mellé egy füsti fecske is járt (a mezei pacsirtákról, kékes rétihéjákról nem is beszélve). A Kis Szamos völgyén haladtunk Szék felé, de sajnos az ismert fészkek egyike sem volt foglalt és a réten sem láttunk gólyákat. Az első öt keringő, termikelő fehér gólyát Szamosújvár keleti kijáratánál láttuk meg nagy magasságban (ez magyarázza az alábbi fotó gyengébb minőségét is). Az örvendetes tényről még a helyszínen tudosítottam a Twitteren keresztül.

Az idei év első gólyája másik négy társával magasan keringett Szamosújvár határában

Nem maradt el azonban a közelről, fészken látott gólya látványának az öröme sem: Széken sikerült lefotózni az egy nappal azelőtt megérkezett madarat.

A Széki gólya és albérlői, a házi verebek

Március 20-án délelőtt érkezett meg az első madár, majd este megjött a széki fehér gólya párja is

A hazafele tartó út is tartogatott még egy gólyás meglepetést: Dengeleg egyik gólyaszerető lakója egy külön állványra helyezett ki egy műgólyafészket, babát hozó műgólyával is…

Megérkezett a dengelegi gólya is…

A romániai fehér gólya idei érkezésének a dinamikája – térképen, táblázatok és grafikonok formájában is - nyomon követhető a naponta többször is frissülő gólyás oldalon . A gólyabarátok örömmel fogadnak minden újabb gólyaérkezési adatot: ezek feltölthetők az előbb említett oldal online kérdőívén keresztül.

Egy kis ráadás: Szomszédunk a fehér gólya

Februári viráglesen

2010-02-28T19:21:00.001+02:00

Télbúcsúztató, tavaszköszöntő-váró rövid, február végi körtúra a kolozsvári Bácsi-torokba, melynek a főcélja az idén is az első tavaszi virágok megtalálása. Azért pont a Bácsi-torok, mert egyrészt ide már gyerekkorom óta rendszeresen kijárok természetbúvárkodni, ismerem már minden zugát, tudom, hol mi nyílik a leghamarabb, másrészt az első kolozsvári koratavaszi virágokkal itt a szélvédett, napsütötte, déli mészköves lejtőkön lehet a legkorábban találkozni.
És akkor következzenek megtalálási sorrendjükben az idei év első tavaszi virágai. A várakozással ellentétben a kakasmandikó (Erythronium dens-canis) volt az első megtalált virág, őt követte a hóvirág (Galanthus nivalis). Utóbbit sajnos védettsége ellenére most is szedik és árulják. Cigányasszonyok járják az erdőt kosaraikkal és gyűjtik be a virágokat.

Az idei év első kakasmandikója (Erythronium dens-canis)

Hóvirág (Galanthus nivalis)

A Hosszú patak bal partján került elő az első martilapu (Tussilago farfara) és az első májvirág (Hepatica nobilis) is. Mindkettőből csak néhány tőt sikerült találni, fotózni. Nem sikerült viszont a más években a mainál korábbi februári napokon is megfigyelt, virágzó farkasboroszlánra akadni.

Martilapu (Tussilago farfara)

Májvirág (Hepatica nobilis)

Mogyoróbarkától sárgálik mindenfele az erdő, de a barkák egyelőre még nem porzanak.

A mogyoróbarkák még nem porzanak

A tócsákban, a patakban és ennek a kiöntéses területein még nem voltak békák pedig Szeben és Brassó megyékből már jeleztek a tegnap és ma is erdei -, gyepi békákat, illetve gőtéket is. Béka helyett csak békalencsét (Lemna minor) sikerült fotózni, illetve vizen futkorászó farkaspókokat (pontos meghatározásukra ezután kerül sor) és molnárkákat.

Béka nélküli pocsolya békalencsével

Vizen futkorászó februári pókok

Mindent összevetve jól sikerültnek mondható a mai túra, hiszen mostmár saját szemével is meggyőzödhet mindenki, hogy biztosan jön, sőt itt van a várva várt Tavasz.

Megérkeztek Kolozsvárra a sárgalábú sirályok

2010-02-25T17:38:00.001+02:00

A madarakat utoljára múlt év szeptember 14-én láttam Kolozsváron. Az idén először február 22-én jelentek meg a megszokott helyükön, a volt magyar opera épületének a tetején.

Tegnap délután már öt sárgalábú sirályt (Larus michahellis) sikerült lefotózni, többek közt egy fiatal egyedet is.

A sirályok ezekben a napokban reggel kb. 8 óráig tartózkodnak az opera környékén, majd napközben eltűnnek táplálkozni és csak délután négy-öt óra felé jelennek meg újra.

A sárgalábú sirályokról, illetve tavalyi kolozsvári költésükről részletesebben itt írtam.

See and download the full gallery on posterous

Posted via email from Madaras naplóm

A vasorrú magnyitó

2010-01-24T18:51:00.001+02:00

Nem jött a vasorrú magnyitó.

Érzem a tavaszi megnyitót

hamar köszönt csordogálva.

Meggymag az etetőn árva.

(Marossy József - Meggyvágó)

"Óvatos, madár létére mindentől megriad és szökik" írta a körülbelül seregély nagyságú, hatalmas csőrű és rövid farkú meggyvágóról (Coccothraustes coccothraustes) Herman Ottó, emiatt nehezebben is figyelhetjük meg közelebbről. Ráadásul főként a fák koronájában tartózkodik és ritkábban száll le a földre. Ma azonban szerencsém volt és sikerült aránylag közelről lencsevégre kapnom a csikorgó -14 Celsius-fokos hidegben ezt az óvatos, félénk madarat.

Méretes csőrére utal a kosorrú veréb népi neve. Csőre költési időben acélszürkére színeződik, emiatt helyenként vasorrú pintyként ismerik.

Magevő - ez már a csőre formájából is kiderül -, főleg a gyümölcsmagokat kedveli. Nyelvükkel addig forgatják csőrükben a magot amíg a leggyengébb varratrész kerül felülre. Ekkor megroppantják, nyelvükkel kiemelik a belsejét, a csonthéjdarabokat pedig egy fejmozdulattal oldalra hajítják. "Oly cseresznye- vagy meggymagot, a melyet az ember testsúlya csak a csizmasarokkal bír felroppintani, ez a madár csak úgy kihüvelyezi. (Herman Ottó)" Erős csőrével akár 45 kg-os nyomást tud kifejteni.

Egyes fotóimon is látszik belső kézevezőinek (az 5.-9.) jellegzetes formája: mintha ollóval cakkosra vágták volna őket. Egyetlen más madarunknál sem találkozunk ilyesmivel.

"Nem igazi vándormadár, mert csak kemény telek idején húzódik melegebb tájakra. (Herman Ottó)." A Kárpát-medencében gyűrűzött költő madarak legnagyobb része Észak- és Közép-Olaszországban került elő. Kóborló, télen nálunk maradt állománya kiegészül északról (Svédország, Norvégia, Lengyelország, Szlovákia stb.) hozzánk érkező madarakkal.

Négy fotómon egy hím meggyvágó, míg két fotón egy tojó látszik. A két madarat egymástól kb. 70 méterre fotóztam.

See and download the full gallery on posterous

Posted via email from Madaras naplóm

Évkezdő túra a feleki gömbkövekhez

2010-01-04T07:13:00.002+02:00

Évkezdő túra a feleki gömbkövekhez

Posted: 03 Jan 2010 12:47 AM PST

2010 január 2 és végre az első nap amikor nem esik az eső. Így aztán éppen ideje sort keríteni az évkezdő túrára. A Bükk mellett döntöttünk, mert egyrészt régóta nem jártunk arra (legutoljára tavasszal, április 18-án), másrészt a Majláth-kút mellett megjelent egy új geoláda a GC21356, amelyet egy előttem egy évvel végzett, szintén volt Brassais [ ... ]

Blue Moon

2009-12-31T06:05:00.001+02:00

Ma telihold lesz, mégpedig a második 2009 decemberében, ami viszonylag ritka jelenség.
Az első decemberi telihold 2-án volt 9:30h-kor. Ma 21 óra 13 perckor lesz a második. Az amerikaiak "kék" Holdnak (blue moon) nevezik az egy hónapon belüli második teliholdat, jóllehet az éppen olyan ezüstösen ragyog, mint az első és semmi esetre sem kékesen. Az elnevezés abból a népi mondásból ered, hogy "I will marry you, m’lady, when the moon is blue", magyarul: akkor veszlek el, amikor kék lesz a hold - vagyis az esküvőre jó sokat várhatsz, kedvesem! A következő "kék" Hold 2012. augusztusában várható, akkor 2-án és 31-én lesz telihold. Szilveszter napi “kékhold” pedig legközelebb csak 2028-ban lesz.

Valódi kék Hold csak nagyon ritkán látható. Ilyen volt például 1883-ban egy indonéziai vulkán kitörését követően a Hold. A levegőbe került hamu ugyanis szűrőként működve kék színben tüntette fel Földünk kísérőjét.

Az alábbi fotót egyik másik nevezetes teliholdkor a “harvest moon”-kor készítettem ez év október 4-én. A “harvest moon” az őszi napéjegyenlőséghez legközelebbi telihold, akkor látszik a Holdunk a legnagyobbnak.

A fenti fotó nagyobb méretű változata itt tekinthető meg.

A téli Maros vízirigói

2009-12-31T06:03:00.001+02:00

Fehérmelles vízirigó ül

habos kövön s fürgén neszez.

A martok tajtékos vizébe

finom fenyőtű permetez.

(Áprily Lajos - Pisztrángok kara)

Bevallom, hogy karácsony első napjának délelőttjén most sem a templomban voltunk, hanem Természetben. Valahogy egy kicsit úgy vagyunk ezzel mint Herman Ottó: "Hányszor osontam ki a házból, mélyedtem be a bükkösbe, az egyetlen templomba, amelybe igazán szívesen és eszem szerint tudok ájtatos lenni."

Így tehát délelőtt 11 óra körül a Déda és Maroshévíz közötti Maros-szorosban haladtunk amikor egyszer csak észrevettük Palotailva előtt a vízirigókat (Cinclus cinclus). Először egyet, majd folyásirányban haladva újabb két példányt. Összesen kilenc madarat számoltunk össze egy kb. két kilométeres folyószakaszon: a legtöbbjüket a folyó jégtábláinak a szélein láttuk. Sikerült is néhány fotót és egy rövid filmet is készíteni.

Ez a "tömzsi - eléggé rövid farkát hetykén ég felé irányító, majdnem azt mondhatjuk: elhízásra hajlamos, sötétbarna ruhájú, hófehér mellényű, közel rigó nagyságú madár - a vízirigó" (Béldi Miklós) a gyors folyású, keskeny patakok mentén él, Erdélyben 1500 méter t.sz.f magasságig is előfordul. Költési időben egy vízirigópár kb. 400-1500 méter hosszúságú patakszakaszt birtokol. Szereti a vízből kiálló köveket és az erdős partokat.

Télen is nálunk marad, amíg élőhelyén be nem fagyott vizet talál, helyben marad, kitart. Csak, ha a vizek teljesen befagynak, kénytelen kóborolni, leereszkedni a nagyobb folyókhoz mint amilyen a Maros, Szamos, Olt. Ez történt most is: a Marosba ömlő hegyi patakok befagytak, az ott költő vízirigók kénytelenek voltak lejebb ereszkedni a folyóra. Erre bizonyítékaink is vannak hiszen a Milvus Csoport madarászai éveken keresztül látták el egyedi színkombinációjú színes gyűrűkkel az Ilva, Ratosnya, Szalárd patakok vízirigóit (pl. csak 2001-2002-ben több mint 500 vízirigó fiókát és felnőttet gyűrűztek meg), majd telente ötnaponként ellenőrízték és olvasták le a Maros mentén megfigyelt vízirigók gyűrűit.

"Egyszerre csak beleveti magát a legsebesebb folyásba, alábukik mint valami vöcsök, fut a víz fenekén, szárnyalva is halad és sokszor jó darabra a bebukástól jelenik meg, hogy ismét a kövön teremjen." írta a vízirigóról Hermann Ottó és ezt a jeges vízbe való beugrást most is megfigyelhettük. Az énekesmadarak közül a vízirigó az egyetlen, amely képes erre. A víz alatt a mederfenékről szedegeti fel a lovarlárvákat, bolharákokat és más vízi gerincteleneket. Merülései ugyan csak másodpercekig tartanak, de mivel kora reggeltől egészen estig a pataknál tartózkodik, összeségében órákat tölt a víz alatt.

Igazi vízimadárnak nevezhetnénk, alkalmazkodott ehhez az életmódhoz: tollazata nagyon tömött, fartőmirigye különösen fejlett, orr- és fülnyílásait el tudja zárni, szeme lapos, mint a búvárszemüveg, így a víz felett és alatt egyaránt jól lát.

Röpte egyenes, közvetlenül a víz felett repül, a patak valamennyi kanyarulatát követi. Gyakran e jellegzetes repülése közben hallatott "crrr"-szerű hangja szokta felhívni rá a figyelmet. Jellemző rá az is, hogy ültében gyakran "rugózik", vagy ahogy Herman Ottó írta "sűrűn-mártogatva bókol": ez megfigyelhető a rövid videoklippen is.

"Vastag hótakaró borítja ilyenkor a néma tájat, s fagyos szelek süvítenek végig fölötte. Minden más madár hallgat ebben a csúnya, zord télben. A vízirigó nem! Ő most is jókedvű, fütyül a télre!" írta róla Béldi Miklós. A folyó zúgása mellett is mi is hallottuk két madár énekét: kb. 30 méterre lehettek egymástól, mintegy egymásnak felelgettek ... és búcsúztak tőlünk, tenném hozzá teljesen szubjektíven.

See and download the full gallery on posterous

Posted via email from Madaras naplóm

Téli rigókavalkád

2009-12-19T08:26:00.004+02:00

Szajkó, rigó, vörösbegy nem hagy el,

nem mond búcsút a nyár felhőivel.

Ha hóviharral ránkszakad telünk,

a völgyben itt borzonganak velünk.

(Áprily Lajos - A hűségesek)

A három napja tartó havazás, illetve a hideg beköszöntével rigócsapatok lepték el a kolozsvári Botanikus Kertet: legnagyobb számban fenyőrigókkal (Turdus pilaris) találkozhatunk. Jellegzetes sakk-sakk-sakk hangjukat mindenhol hallhatjuk. Csoportosan pihennek a nagyobb fákon: az egyik fotómon több mint ötven egyedet számoltam össze egy fán.

A fenyőrigók csapataiba időnként a nálunk ritkábban megfigyelhető szőlőrigók (Turdus iliacus) is bevegyülnek. Az egyik fotón látszik is a két faj együtt: a szőlőrigő éppen átrepül egy fenyőrigó fölött. Míg a fenyőrigók költenek is a Botanikus Kertben, addig a szőlőrigó igazi északi vendég: csak az 50 szélességi foktól északra költ - nagyszámban elsősorban Skandináviában. A telet Nyugat-Európában, illetve a Földközi-tenger vidékén tölti. Nálunk elsősorban átvonuló madár, de időnként kisebb számban át is telelhet.

Érdekes volt megfigyelni, amint a befagyott tó felszínén összegyűlt rigók a felszínen helyenként megolvadt vizet csoportosan itták.

Léprigókat (Turdus viscivorus) elsősorban a fagyöngyös fákon láthatunk, például a japánkert déli oldalán: ott fotóztam a fehér fagyöngyöt fogyasztó madarat is, tegnap is több példányt láttam és hallottam.

A közismert fekete rigó (Turdus merula) költés után ittmarad télire is a Botanikus Kertben, így jelenleg vele együtt összesen négy rigófajt figyelhetünk meg (a Botanikus Kert "rigóleltárának" ötödik faja a délre vonuló énekes rigó, a Turdus philomelos).

Egy kis szépirodalmi ráadás: Áprily Lajos rigós versei (Fekete rigó, Őszi rigódal, Most szólj, rigó)

Szőlőrigó (repül) és fenyőrigó

A fenyőrigók vizet isznak

Léprigó (a fehér fagyöngyöt fogyasztotta)

See and download the full gallery on posterous

Posted via email from Madaras naplóm

Megérkeztek a dankasirályok Kolozsvárra

2009-12-06T19:20:00.001+02:00

Kolozsváron az idén november 26-án láttuk először a dankasirályokat (Larus ridibundus), a Sportcsarnok előtti Kis-Szamos szakaszon. 17 téli ruhás példányt sikerült megfigyelni: a felnőtt madarak között voltak fiatalok is.

A dankasirályok kb. az 1990-es évek eleje-közepe fele jelentek meg először nagyobb számban városunkban és tavaszig maradnak nálunk. Egyes években már korán megérkeznek (pl. 1998-ban és 1999-ben augusztus 31-én, illetve augusztus 22-én), máskor csak szeptemberben-októberben. Az utóbbi években azonban a Kolozsváron áttelelő madarak száma lényegesen lecsökkent.

Honnan jöhettek a Kolozsváron, a Kis-Szamoson áttelelő dankasirályok? A legnagyobb valószínűséggel a balti országokból vagy Oroszországból. A Romániában ősszel-télen megkerült gyűrűzött dankasirályok legnagyobb része ugyanis a volt Szovjetunió területéről származik: így például volt egyetemi tanárom Korodi Gál János 1973 december 15-én bukkant Kolozsváron egy orosz gyűrűs (E811234) madárra, amelyet 5.5 hónappal azelőtt, Kolozsvártól 1290 kilométerre gyűrűztek az Enguru-tó környékén.

De találtak finn, lengyel, cseh, porosz (1938-ban) gyűrűs madarakat is hazánkban.

A nálunk költő dankasirályok márciusban érkeznek meg a telelő területeikről és rendszerint szeptemberben vonulnak el. A gyűrűzések alapján megállapítható, hogy a Kárpát-medencei dankasirályok legnagyobb része az Adria partjain tölti a telet, de gyakran eljutnak a Földközi-tenger egyéb partszakaszaira is: Dél-Franciaországba, Szicíliába, Tunéziába, Algériába és Kis-Ázsiába is. Az Erdélyen kívül költő madarak egy része a Fekete-tenger partján, illetve a Duna alsó szakasza mentén telel át. Ilyenkor, az őszi-téli időszakban a mi madaraink helyét az északról érkező téli ruhás dankasirályok veszik át.

(az alábbi fotókat távolról, ködös-sötétedő időben készítettem)

See and download the full gallery on posterous

Posted via email from Madaras naplóm

Őszapó-kupac

2009-11-22T05:57:00.001+02:00

November végi borús-ködös-hideg nap, útban a Baglyos Fa felé megnézni, megszámolni "szomszédaimat" az idén újra az egyik Györgyfalvi negyedi parkban telelő erdei füles baglyokat . És itt át is adom a szót Béldi Miklósnak , mert pontosan így történtek a dolgok:

"... elgondolkozva baktatunk a kihalt ösvényen, de íme, egyszeriben vége szakad az álmos csendnek; szempillantás alatt megélénkül az egyhangú téli táj, s menten jókedvere derül a magányos barangoló: őszapócsapat (Aegithalos caudatus) jelenik meg az erdőszéli dérlepte fákon. "Csrr", "Csrr", "tserrp", "tititi", "zirrr" - hangzik innen is, onnan is, s a csupasz fakorona tetején, oldalán, közepén irdatlan hosszú farokkal ellátott, holmi apró tollcsomók csüngnek-függnek, tornásznak, himbálódznak a vékony ághegyeken, s röpködnek ide-oda nagy sietősen. Nos, egy fával igazán hamar végeznek, pillanatok alatt megvizsgálják, átkutatják, s mire észbe kapnánk, már a második, harmadik, negyedik szomszédban jár a fürge kis csapat." (Béldi Miklós - Madarász szemmel a Kárpátokban)

"Igazi czinege, mely sohasem pihen s pitymalattól alkonyatig izeg-mozog, bújkál, keres; hozzá a hajlékony ágakon oly gyakorlatokat végez, a melyekhez képest a legügyesebb vásári kötéltánczos is valóságos ólommadár. (...) Az őszapó is merő káros bogársággal él, és a hol fészkét rakja és pásztáz, kincset érő hasznot hajt kertnek és erdőnek. Még nem ritka, nagyon megbecsülendő." írja madarunkról Herman Ottó - A madarak hasznáról és káráról című könyvében.

A fotózott őszapókat egy vegyes cinkecsapatban láttam, amelyben voltak barátcinkék, kékcinkék és természetesen széncinkék is. Az egyik fotón egyszerre látszik egy az észak-európai tiszta fehérfejű (Aegithalos caudatus caudatus) alfajhoz tartozó egyed, és három a közép-európai fekete fejsávos (Aegithalos caudatus europaeus) alfajhoz tartozó őszapó. A madarak egy pillanatig sem álltak meg: az alábbi öt fotó egy mindössze 48 másodperces intervallumban készült.

Egy kis ráadás:

Őszapó (alfajok, videók) a The Internet Bird Collection (IBC) oldalán

A Magyar Madártani Egyesület Monitoring Központjának őszapos adatlapja

See and download the full gallery on posterous

Posted via email from Madaras naplóm

2009-11-16T08:40:00.001+02:00

Novemberi túra a Kalota-havasra
November 15, 2009 at 7:33 am

Kalota-hegységnek nevezte már Lázár diák, Bakócz Tamás esztergomi érsek titkára is, Magyarország egyik legrégibb, általa 1528-han rajzolt térképén és ezt az elnevezést használták az 1600-as és 1700-as évek térképei is. Itt van a Bihari-hegység második legmagasabb csúcsa az 1836 m-es Vlegyásza-csúcs vagy Vigyázó-csúcs. A csúcs tövében található Havasrogozig – gyalogos túránk kiinduló pontjáig -egy 5 km-es, [...] ...[ ... ]

Csoportosan telelő erdei fülesbaglyok Kolozsváron

2009-11-11T16:10:00.007+02:00

Ezelőtt két héttel említette nekem Röser Ferenc, a kolozsvári Röser Antikvárium tulajdonosa - aki mellesleg nagy természetkedvelő és madárbarát -, hogy unokáját sétáltatva a múlt télen többször is látott fán üldögélő baglyokat a Györgyfalvi-negyedben, a Merkur üzlet mögötti parkban. Hétfőn kaptam kaptam kézbe a hazai madártani társaság folyóiratát, amelyik szintén megemlítette a parkot és a múlt évben itt áttelelő madarakat. Így aztán ma délelőtt, pihenésképpen elsétáltam a Györgyfalvi-negyedi parkig, hogy próbáljam megtalálni e számomra új kolozsvári telelő helyen az erdei fülesbaglyokat (Asio otus).
Ezek a nálunk fészkelő állandó, nem vonuló madarak a telet általában kisebb-nagyobb csapatokban töltik, nem ritkán lakott területeken belül, parkokban, temetőkben, de néha akár utcai fákon is. Gyakran tujákat vagy fenyőket választanak áttelelő helyként, így "bagolyszemmel" elsősorban a félreesőbb tujákat, fenyőcsoportokat kerestem. Nagyon hamar rá is akadtam a madarakra: a fák alatt ugyanis mindenhol ott voltak nagyszámban a friss bagolyköpetek, amelyek mint az egyik kinagyított fotómon is látszik, tartalmazzák az elfogyasztott rágcsálóknak (elsősorban mezei pockoknak) stb. a baglyok számára emészthetetlen csontjait (a köpetek vizsgálatával így meghatározható a madarak étrendje: két szaktanulmány is foglalkozott már a Kolozsváron telelő erdei fülesbaglyok táplálékösszetételével).
Feltekintve a fenyőfára meg is pillantottam az első két madarat, ezek látszanak a fotókon. Legkevesebb 22 madarat számoltam össze különböző fákon, egy fán több egyedet is. Nem fényképeztem sokáig (újra jól fogott a könnyű, nem túl feltűnő és 26x-os optikai zoom-mal rendelkező Olympus SP590UZ), igyekeztem a helyszínen minél kevesebbet tartózkodni, hogy ne zavarjam e védett madarakat és, hogy ne hívjam fel az arra sétálók figyelmét a baglyokra.
Kolozsváron 1984 óta ismeretes a Botanikus Kerti csoportos áttelelésük. A zavarások miatt később áttelepültek a Speranta (most Iuliu Moldovan) utca egyik kertes házának a hat Thuja-jára, ahova egész tavalyig évi rendszerességgel visszajártak telelni. A madarak egyedszáma 50-139 között változott. 2008 nyarán aztán három tuja kiszáradt és ekkor kb. 60 madár áttelepedett a Györgyfalvi-negyedi parkba, ahol az elmúlt telet töltötték.

Az erdei fülesbaglyok repülés közben alig láthatók, mivel éjszakai életmódot folytatnak ("Eyel iaro fules bagoly"-ként említik már 1590-ben is): csak a sötétség beállta után indulnak el nesztelen szárnycsapásokkal zsákmányszerző útjukra, valószínűleg a parktól nem messze levő szántóföldekre. Nappal szinte mozdulatlanul pihennek, így egy gyengébb távcsővel, de akár szabad szemmel is megfigyelhetők az erdőkből télre átmenetileg Kolozsvárra kiköltözött baglyok. Ha már ilyen közeli szomszédjaim lettek akkor természetesen ezután szemmel fogom őket tartani és igyekszem felmérni a pontos egyedszámukat. Meg valószínűleg újabb fotók és esetleg rövid videofelvételek is következnek majd Róluk.

See and download the full gallery on posterous

Posted via email from Madaras naplóm

A sárgalábú sirály első, fotókkal is alátámasztott költése Kolozsváron

2009-11-07T07:07:00.008+02:00

A sárgalábú sirály első, fotókkal is alátámasztott költése Kolozsváron

Posted: 06 Nov 2009 08:55 PM PST

A sárgalábú sirály (Larus michahellis) elsősorban a Földközi-tenger környékén költött. Onnan kezdett terjeszkedni először északi irányba, majd nyugat és kelet fele is. A sziklás tengerpartok és városok költőmadara. A sárgalábú sirályok erdélyi elterjedéséről: Daróczi Szilárd, Milvus Csoport: "Amit én tudok, Erdélyben Szebenben, Brassóban, Vásárhelyen és Kolozsváron költ. De mivel nagyon terjeszkedik, elképzelhető, hogy már más, folyómenti nagyvárosban is megjelent. Szebenben már vagy 10 ...[ ... ]

Esős túra a Székelykőre

2009-05-31T09:54:00.008+03:00

Útvonal: Torockószentgyörgy-Székelykő-Torockó

Indulási időpont: 2009.05.30, 10.19 óra (Torockószentgyörgy)

Érkezési időpont: 14.16 (Torockó)

Turistajelzés: kék kereszt

Útvonal hossza: 10,33 kilométer

Érkezés a Székelykőre 12.35

Magasság min.: 533 méter, max.: 1 136 méter

Szintemelkedés felfelé: 611 méter, lefelé: 655 méter

Időtartam: 3 óra 56 perc

Időjárás: végig felhős, ködpárás, hideg (6-7 C fok) idő, 11 órától a túra végéig esett az eső.

A túra rögzített GPS-es nyomvonala (a kezdőpont fölé mozgatva az egeret, kirajzolódik a túra szintprofilja:

A kárpáti sáfrány

2009-04-16T05:39:00.001+03:00

Most nyílik a még hófoltokkal tarkított, fakó füves éledező hegyi réteken a kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus). A havasi rétek elsőnek virágzó növényét Heuffel Jánosról nevezte el William Herbert. A Kárpátok és a Balkán hegyvidékének bennszülött faja. A kárpáti sáfrány a hegyvidéki, alhavasi réteken, legelőkön néhol még tömegesen fordul elő, a bükkzónától kezdve egészen a törpe-fenyvesek szintjéig, de a juhlegeltetés gátolja terjedését: az állatok ugyan nem eszik meg a mérgező növényt, de letapossák a talajfelszínt, és így a termés nem tud beérni.

Hó fénye

tű-

levelek viaszos sötétje

zöld völgyek rezzenéstelen

nyugalma jégrokkantó

sáfrányok lila

kardja

(Egyed Emese - Mert így van )

A Crocus nemzetség elterjedési területe Európa, Észak-Afrika és a mérsékelt égövi Ázsia. Az ismert 85 faj közül a kárpáti sáfrány húzódik fel a legészakabbra. A Crocus név a görög krokhé - fonal - szóból ered és a sáfrányok jellegzetes fonalas bibéjére utal.

Pompás látványt nyújt, mikor nagy tömegben, lila takaróval borítja be a tavaszi nap első sugaraitól megvilágított lankákat

Magyar neve - a sáfrány - viszont arab eredetű - és sárgát jelent: a nálunk nem honos, ősszel nyíló jóféle sáfrány (Crocus sativus) vöröses-narancssárga bibéje, ugyanis az egyik legrégebben használt ételfestő fűszer.

A sáfrány az ókorban a fűszerek fűszere volt, az egyetlen, melynek egyszerre különleges aromája, illata és színe van, ezenkívül gyógyhatású (görcsoldásra és érzéstelenítésre javallották). Használták ruha-, haj- és arcfestésre, ételízesítésre, vallási szertartásokhoz. A görögöknél csak istenek és hősök viselhettek sáfránnyal festett sárga ruhát, az egyiptomi Kleopátra aromaesszenciaként rituális fürdőzéseihez használta, hogy növelje csáberejét, a rómaiak szárnyast és angolnát fűszereztek vele, parfümöt készítettek belőle, Nagy Sándor kedvelte a sáfrányos bort. Előszeretettel használták költői eszköznek is: az Ezeregyéjszaka meséiben a sáfrány a csillagok s a nap ragyogásával egyenértékű kifejezője a női szépségnek, akárcsak az aranypénz.

A kárpáti sáfrány ismertető jegye a lepellevelek csúcsán lévő sötét V alakú folt, mely megkülönbözteti más, hasonló színű krókusztól

Valaha a magyarok is nagy sáfránytermesztők és -fogyasztók voltak. Mátyás király környezetéről szólván Galeotto Marzio a legfontosabb fűszerek közt említi a borssal és a gyömbérrel együtt. Még a 19. század elején megjelent szakácskönyveinkben is magától értetődő hozzávaló, de idővel szinte teljesen eltűnt.

A sáfrány ma is sok helyen örvend az afrodiziákum hírnevének. Amikor Zeusz Hérával tartotta menyegzőjét, sáfrány nőtt ágyuk körül, s még a főisten is megittasult az illattól. A régi rómaiak mondása: „dormivit in sacco croci” (sáfrányágyon aludt), annyit jelent, hogy valakin vidám önfeledtség lesz úrrá. Nagyobb dózis bódulatot okoz, 20 gramm már halálos adag… A sáfrányban található legfontosabb hatóanyagok a safranal, crocin, picrococin , crocetin. Az antioxidáns, rák- és depresszióellenes hatású crocin adja a sáfrány sárga színét.

A crocin (forrás)

A sáfrány aromája a safranal-nak köszönhető, ez egy görcsoldó hatású, GABA-receptort stimuláló, antioxidáns és szabadgyököket megkötő vegyület .

A safranal (forrás)

A valódi sáfrány ritka és kényes kultúrnövény, amit csak mesterségesen lehet szaporítani, hagymagumóról. A világ legdrágább fűszerének növénye. A lila virágban növő hosszú, vörös, bibéket szedik le s szárítják meg.

A sáfrány termesztése (forrás: Jose-Antonio Fernandez)

Egyetlen kilogramm szárított sáfrány kinyeréséhez legalább 100-200 ezer virágot kell végigjárni, a szálakat kézzel leszedni, ami kb. 450 munkaóra/kiló, s még csak ezután következik a nagy körültekintést követelő feldolgozás. Egy kiló – ez kb. 900 ezer bibeszálat jelent - tehát joggal kerül (minősége szerint) 770-7700 euróba. A sáfrányahamisításért évszázadokon át a legkegyetlenebb büntetéseket szabták ki Európa-szerte: hol megégették, hol élve temették el a sáfrányhamisítót, kegyesebb esetben kiszúrták a két szemét.

A bibeszálak feldolgozása (forrás: Jose-Antonio Fernandez)

Felhasznált források:

A valódi sáfrány

A kárpáti sáfrány

A kárpáti sáfrányos fotókat Kisbányán és Borszéken készítettem.

Megérkeztek az első gólyák

2009-03-10T12:30:00.001+02:00

A havas, hideg március ellenére is megérkeztek március 8-án Erdélybe, Maros megyébe az első fehér gólyák. Az erdélyi gólyák tavaszi megérkezésének átlag középideje, a több évtizedre kiterjedő megfigyelési adatok alapján, a március 25–28 közötti időszakra tehető.

Megenyhült a lég, vidul a határ,
S te újra itt vagy, jó gólya-madár!
(Tompa Mihály: A gólyához)

A romániai gólyák 2009 tavaszi érkezési dinamikáját az alábbi, naponta többször is frissülő térképen, illetve a hazai gólyás oldalon lehet nyomon követni. A térképen látható gólyaikonokra kattintva megtudhatjuk, hogy adott pontban ki, hol, mikor és hány gólyát figyelt meg.

A tavaszi érkezést követően a fészket előbb a hím foglalja el, őt követi néhány nap múlva a tojó. A hím a tojót jellegzetes kelepeléssel fogadja, Miskolczi Gáspár a XVII. században ezt így írta le szép, veretes nyelven: „A hím azon felette igen örvendez, szárnyai kiterjesztésével, lábainak szökdösésével mutogatja azon való jókedvét, akárki is láthatja, hogy fejeknek fel s alá való hajtogatásával, s nagy kelepelésekkel egymást miként köszöntik." A tavaszi érkezés után párba állnak, ezután kezdenek hozzá a fészek tatarozásához. Ha új fészket kell építeni, az építésben mindkét madár részt vesz. A fészket nyolc nap leforgása alatt tudják megépíteni. A pár rendszerint több éven keresztül használja ugyanazt a fészket. Főleg kora tavasszal fészekháborúkra kerülhet sor, ilyenkor egy vagy több gólya igyekszik a fészket elfoglalni, a birtokosokat elűzni.

Fészektartó állványra építgeti fészkét ez a csíkszentsimoni gólya (ma már mintegy 1100 romániai gólyafészek került át a gólyák áramütését megakadályozó, biztonságot jelentő fészektartó állványokra).

A fészkek nagyrésze falvak területén, ritkábban lakott területektől távol,mezőkön található. Egyre csökken a hagyományos fészekrakó helyek száma, így ma ritkán látni oldalnyílásos kéményre, nádfedeles ház- és csűrtetőre, fára, szénakazalra épített fészkeket. Manapság a fészkek jórésze átkerült a villanyvezetékek betonoszlopaira. Az első ilyen fészkek Magyarországon 1968-ban, Romániában 1971-ben jelentek meg.

Mikor tél multával fehér hó-subáját
A föld levetette,
S virággal zsinórzott sötétzöld dolmányát
Ölté föl helyette:
Akkor az én lelkem is felöltözék új,
Ünnepi ruhába,
S gólya-várni néha elballagtam egész
A szomszéd határba.
(Petőfi, A gólya)

Ma már ki sem kell menjünk a határba “gólya-várni”, hiszen az internetten keresztül is lehetőségünk van nyomon követni a műholdas adókkal ellátott gólyák tavaszi vándorlását. Így például tudjuk, hogy az Albert von Otto-nak elkeresztelt német gólya március elsején kezdte el északi irányba tartó vonulását, de március 5-én még csak Zimbabwe-ban tartózkodott. Hasonló műholdas követéses módszerrel 2004-ben első ízben sikerült egy romániai fehér gólya fióka, a sáromberki Kele őszi vándorlását végig követni a Tanzániai telelő területéig.

Gólyás oldalak:

A romániai fehér gólya honlapja (RO)

White Stork Protection in the Carpathian Basin (EN, HU, RO)

A Milvus-csoport Gólyavédő Munkacsoportjának a bemutatkozó oldala (EN)

A Magyar Madártani Egyesület gólyás honlapja

Hópelyhek

2009-03-01T09:14:00.001+02:00

Telet búcsúztató, tavaszt köszöntő két fotó és egy vers. A hópelyheket a tegnapelőtt fotóztam egy már szirmait bontogató hóvirág levelén, ahol remélhetőleg utoljára találkozott Tél és Tavasz.

Lányi Sarolta: Hópehely

Nevetve nézek most vidám szemekbe
...Ki látta régen hév bánataim,
Szelíden elment fájva s már feledve...

Hideg mosolyba mártott ajkaim
Fagyos beszéd jegétől hervadoznak,
Már nem hevűlnek hév szók harcain.

A sok sötét, kegyetlen, téli rossz nap
Szívemnek száz reményét vitte el.
Reménytelen vagyok s mindegyre rosszabb.

S mégis... ha egyszer egy név rám lehel,
Egész hideg, kevély valóm elolvad,
Mint forró szájra hullott hópehely...

Az embereket már évszázadok óta foglalkoztatják a hópelyhek és ezek szerkezete. Az elsősorban csillagászként ismert Johannes Kepler 1611-ben megjelent Di nive sexangula (A hatszögletű hópehely ) c. tanulmányában a kristályok hatszögletű szimmetriájára próbál magyarázatot adni. Robert Hooke pedig aki először figyelte meg, írta le és nevezte meg a sejteket 1665-ben megjelent Micrographia-jában, több hópehely rajzát is közli ebben a műben.

Hópelyhek rajzai Robert Hooke 1665-ben megjelent Micrographiájában (forrás)

A kutatókat a mai napig foglalkoztatja az, hogy a hópelyhek gyönyörű szerkezete miként jön létre, és úgy tűnik, hogy ebben a véletlennek is nagy szerepe van, amellett persze, hogy bizonyos feltételek elengedhetetlenek. Minden hópehely porszemként, baktériumként vagy szennyező anyagként kezdi pályafutását, és a vízmolekulák e köré gyűlnek össze, majd megfagynak, és ezáltal jön létre a csodálatos szerkezetű jégkristály, amelynek szerkezete már részben a véletlen műve. Jelenleg legkevesebb 35 hópehely szerkezettípust tartanak nyilván, egyes osztályozások pedig akár 80 típust is elkülönítenek (egy hópehely határozó itt tekinthető meg).

Két amerikai matematikus négy év alatt hozta létre azt a számítógépes modellt, amelynek segítségével hópelyheket lehet létrehozni, és most már valamennyi hópehelytípust meg tudják vele alkotni. A végső határig leegyszerűsített és hatékonnyá tett programnak kb. egy napba telik, mire egy háromdimenziós hópelyhet létre tud hozni.

A hópelyhek iránt érdeklődöknek ajánlóm a kitűnő, hópelyhekről szóló, gyönyörű fotókat is tartalmazó Snowcrystal.com oldalt.

Négy hajnali bolygó

2009-02-23T05:15:00.001+02:00

A ma korán kelők egyszerre négy bolygót is megfigyelhetnek a hajnali égbolton a Bak csillagkép irányában: a vékony sarlóvá keskenyedett Holdat, illetve a Jupiter, Merkur és Mars bolygókat.

Kolozsváron egyelőre felhős idő van - pedig tegnap este még jól látszott a február 21-én maximális fényességét elérő Vénusz -, de hátha másoknak több szerencséjük lesz.

A február 23-i kolozsvári, hajnali égbolt látványa a négy bolygóval (nagyobb nézethez kattintás az ábrákra)

Az ábrák elkészítéshez Kolozsvár koordinátáit és a Stellarium nevű ingyenes programot hazsnáltam.

Hasznos lehet:

A Magyar Csillagászati Egyesület Jelenségnaptára

A 2009 januári és februári égbolton látható bolygókról itt lehet olvasni.

Zúzmara

2009-02-19T04:51:00.001+02:00

A zúzmara a téli hónapok legfestőibb jelensége. Millió és millió jégkristály öltözteti fehérbe ilyenkor a tájat, tündérvilág lesz az erdő, meseország a cserjés. A zúzmara ködös időben keletkezik, amikor a nulla Celsius fok alá hűlt ködrészecskék érintkeznek szilárd testekkel, és rögtön megdermednek. Ilyenkor akár néhány centiméteres hegyes jégtűk is kialakulhatnak, amelyek az idő előrehaladtával megvastagodhatnak, majd egybefüggő jeges bevonattá válhatnak.

Zelk Zoltán: Zúzmara

Mikor az első zúzmara
megül a rózsafákon,
töpreng az ember, mit tegyen,
hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon.

De tudja, fájni fog soká,
mert büntetlenül nem lehet szeretni,
az ész végülis megadja magát,
ha a szív már nem s nem akar feledni.

Mert zúzmara a rózsafán,
mert varjúszárnyak árnya hull a hóra. –
A nyári tücsökcirpelés
most ér a csillagokba.

A zúzmarának három fajtáját különítik el. A finom zúzmara viszonylag vékony, könnyen lekaparható, sőt lerázható kristályos réteg, amely szélcsendben vagy gyenge légáramlásban keletkezik és a tárgyak felszínét közel egyenletesen borítja. Általában –8 C fok alatti hőmérsékleten jön létre.
A durva zúzmara mérsékelt erősségű szélben, –2 és –10 C fok közötti hőmérsékleten keletkezik. A tárgyak szél felőli oldalán nagyon vastaggá nőhet és ilyenkor tollakhoz hasonló kinövések jellemzik, amelyek a széllel szembe néznek. A durva zúzmara erősebben tapad a tárgyak felszínéhez, de azért lekaparható.
A jeges zúzmara a bevont tárgyak felszínén tömören összefüggő, amorf szerkezetű, általában átlátszó réteget képez, amely igen erősen tapad és ezért igen nehezen eltávolítható. Kialakulása 0 és –3 C fok között a legvalószínűbb, amikor a víz kifagyása lassabban megy végbe, így jobban be tud hatolni a résekbe, tömörebb réteget létrehozva.

“Csillog a fákon a zúzmara,
ragyog, mint az ezüst” (Zelk Zoltán)

“Az éj ittfeledte
sálját fönn a fán
csillog a zúzmara
jeges marcipán
harkály jön kopácsol
a fényt hirdeti
bújnak a sötétség
gyáva férgei”

Puszta Sándor (1911-1983)

Kelt február 19.-én amikor a néphagyomány szerint Zsuzsánna “elviszi a havat, s friss zöld füvet varázsol a martokra.”

Forrás:

www.metnet.hu

www.geographic.hu

Február 12, Darwin-nap – A tudományos gondolkodás nemzetközi ünnepe

2009-02-12T06:15:00.002+02:00

A Darwin-nap az evolúció és az emberré válás ünnepe. 2009 kétszeresen is különleges évforduló az evolúcióelmélet történetében: 2009. február 12 Charles Darwin születésének 200. évfordulója, és 150 éve, 1859 november 24-én, hogy megjelent legismertebb és legjelentősebb könyve, A fajok eredete.

A Darwin Day Program 2000-es megalalpítása óta, a február 12-ét világszerte a tudomány, a racionális gondolkodás nemzetközi ünnepeként tartják számon.

Az evolúcióelmélet kitüntetett szereppel bír a tudományban, hiszen nem csak a biológián belül fontos szervezőelv, hanem számos tudományterülettel össze is kapcsolja azt, köztük például a paleontológiával, a geológiával és a pszichológiával. A tudomány részterületeit összhangba hozva fontos csomópontot alkot az emberi tudás hálójában.

A világ vezető tudományos folyóiratai különszámokat jelentettek meg a kettős Darwin évforduló alkalmából:

Nature , Science , Scientific American , New Scientist (és itt is), Lancet stb.

A 150 éve megjelent Mű

A kettős Darwin-évforduló Romániát sajátos helyzetben találja: Európa egyetlen országaként száműzte a modern biológia alapját képező darwini evolúcionizmust a romániai biológia tankönyvekből és tantervekből! Ugyanakkor a Tanügyminisztérium által jóváhagyott kreacionista biológia tankönyv jelenhetett meg. IX. osztályos kreacionista tanköny a XXI. századi Romániában…

Ha felütjük az említett, 2002-ben megjelent, IX.-es biológia tankönyv fedelét (Biologie cu elemente creationiste) akkor a következő megdöbbentő dolgokat olvashatjuk, most a XXI. század elején: „Minden a Teremtő által létrehozott biológiai entitás tökéletes, legalább is a bűnbeesésig az volt, ezután minden elromlott.”, „A sejtosztódás után a sejtmag hártyája visszaalakul. Íme a biológiai folyamatok logikája és folytonossága. Minden a Teremtő által előre meghatározott terv szerint történik.”, „Minden szövet a Teremtő által meghatározott helyen van egy jól meghatározott céllal” stb..

Részletek a Tanügyminisztérium által jóváhagyott kreacionista “biológia”-könyvből…

Románia továbbra sem veszi figyelembe az Európai Tanács 2007-es határozatát (Resolution 1580 (2007) The Dangers of creationism in education) amely az evolóció oktatásának a szükségességére hívja fel a figyelmet:

“1.It is necessary to separate belief from science. It is not a matter of antagonism. Science and belief must be able to coexist. It is not a matter of opposing belief and science, but it is necessary to prevent belief from opposing science.

15. The teaching of all phenomena concerning evolution as a fundamental scientific theory is therefore crucial to the future of our societies and our democracies. For that reason it must occupy a central position in the curriculums, and especially in the science syllabuses, as long as, like any other theory, it is able to stand up to thorough scientific scrutiny. Evolution is present everywhere, from medical overprescription of antibiotics that encourages the emergence of resistant bacteria to agricultural overuse of pesticides that causes insect mutations on which pesticides no longer have any effect.”

Mindeközben az anglikán egyház bocsánatot kért utólagosan Darwin-tól és a weboldalán is megemlékezik Darwin-ról. A Vatikán is elismeri már az evolúciót és megünnepli a kettős Darwin-évfordulót.

És a teljesség igénye nélkül következzen néhány “Darwin”-os link:

Élete:

http://en.wikipedia.org/wiki/Charles_Darwin

http://www.darwinday.org/learn/darwin.html

Munkássága:

The Complete Work of Charles Darwin Online

A fajok eredete (magyarul)

http://charlesdarwin.lap.hu/

Darwin nap:

Darwin Day Celebration

http://www.darwinnap.hu/

http://www.darwinday.ro/

BBC

Darwin 200 - a londoni Természettudományi Múzeum oldala

A hóvirág

2009-02-06T09:08:00.001+02:00

Habár ilyen tájt úgy tűnik, hogy a tavasz csak nehezen akar megérkezni, ez a kedves kis fehér virág az idén már januárban előbújt a kolozsvári kertekben és a város körüli erdőkben.

Jó, hogy látlak hóvirág,
megkérdezem Tőled,
mi hírt hoztál,
mit üzensz erdőnek, mezőnek?

Szedd a szárnyad szaporán,
vidd a hírt madárka,
útra kelt már a tavasz,
itt lesz nemsokára.

(Zelk Zoltán: Hóvirág)

“Fehér harangját lehajtva földre néz.
Dárdás levele vigyázza testőrként.” (Káldi Géza: Hóvirág)

“Idején kikeletkor virágzik a bokrok között, mihent a hó elmegyen. Ezért a németek Schneetrepfell-nek, azaz hócseppnek híják. Némelyek a réteken későbben virágoznak, belől zöldek. Nincsen szaga, avagy igen kevés.” (Lippay a Posoni kert. 1664.)

A hóvirágnak kb. 20 faja él a Európában és Ázsiában, elterjedésének központja Kis-Ázsia és a Balkán-félsziget. Erdeinkben leggyakrabban a kikeleti hóvirággal (Galanthus nivalis) találkozunk. A Liliomfélék (Liliales) rendjébe és az Amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozik. Közeli rokona a szintén korán nyíló és szintén védelem alá szoruló tőzike.

Napjainkban használatos magyar neveiket Benkő József-nek köszönik, ő nevezte el a Galanthus-t hóvirág-nak, a Leucoium-ot tőzegviolának, utóbbiból rövidítették Diószegi-ék a tőzikét. A hóvirágnak Középajtán székelyföldi neveként Benkő a fehér kankós kifejezést jegyezte föl, amely egyszerűen fehér kampóst jelent és a virágkocsány görbültségét jelzi. A latin név a görög “gala = tej”, “anthos = virág“ szavak összevonásából származik. A hóvirág egyben keresztnév is. A Hóvirág keresztnevűek március 21-én és április 3-án ünneplik névnapjukat.

“Aztán kinyílt, virított, sok embert felvidított.” (Sulyok József)

Hófehér színével a reményt és a tisztaságot jelképezi. A keresztény kultúrában Máriát szokták hóvirággal ábrázolni. Egyúttal az elégtétel szimbóluma is, mert állítólag ez a növény vigasztalta látványával a paradicsomból kiűzött első emberpárt. Jelentése virágnyelven: "Örvendj a jelennek és a jövőnek, s a szomorú múlt emlékeinek ne engedj helyet a szívedben!" Az ifjú szerelmes például tiszta kedvesének választhatja ajándékba. Méhes András Társalgó könyve szerint viszont a hóvirágcsokor virágnyelven azt jelenti: „hidegséged visszarettent".

A hóvirág hagymája több alkaloidot is tartalmaz, ezek közül a legfontosabbak a galantamin, a likorin, hemantamin és nartazin. A kompetitív és reverzibilis acetilkolineszteráz-gátló hatású galantamint izomernyedtség ellen használják, továbbá az Alzheimer-kór kezelése során is tapasztalták kedvező hatását (Alzheimer-kórban lecsökken az acetilkolin koncentrációja, a galantamin az acetilkolinészteráz gátlásán keresztül ezt a koncentrációt növeli meg).

Az acetilkolinészterázt gátló galantamin szerkezete

A likorin vagy nárciszin emetikus (hánytató) és bénítóhatását már az ókorban ismerték, de leírták antivirális hatását is.

A likorin molekulaszerkezete

A hóvirág ugyanakkor tartalmaz egy retrovírusokat gátló speciális lektint is. Ez a fehérje a D-mannózt köti meg és toxikus több rovarkártevő számára is. A hóvirág lektinjét kódoló gna gént 1991-ben klónozták, majd később több haszonnövény genomjába (búza, rizs) is beépítették, amelyek ezáltal ellenállóvá váltak egyes növényi kártevő rovarok támadása ellen.

Egy szép virág szép molekulája: a hóvirág lektinje (PDB ID: 1JPC)

A gátlástalan gyűjtőszenvedély mára veszélybe sodorta a hóvirág európai állományát: minden évben több millió hóvirág esik áldozatul a szokásos nőnapi virágcsokor ajándékozásnak. Ezért 2005 szeptembere óta az Európai Unióban, így nálunk is a veszélyeztetett és védett növények közé tartozik: ne szedjük le, és akkor majd továbbra is örvendhetünk minden tavasszal ennek a kedves kis virágnak!

Hóvilág,

holdvilág -

alszik még a

hóvirág.

Félöles,

méteres

paplan alatt

aluszik:

számoljuk ki,

hányat kell még

aludnia

tavaszig.

(Kányádi Sándor: Hóvilág, hóvirág)

Doreen Rees rajza

Hótücskök, téli szúnyogok, gleccserbolhák

2009-01-29T09:51:00.001+02:00

Bár sokan meglepődnek, ha a téli hidegben a szabadban futkározó vagy a hó fölött röpködő rovarokat pillantanak meg, a rovarok némelyikét nem zavarja sem a hó, sem a hideg.

A téli szúnyogok (Trichocera sp.) például éppen a rideg téli időszakban érzik magukat otthonosan. Először 2004-ben sikerült lefényképeznem őket egy napsütéses napon, nem messze a borszéki Hétvezér forrástól. A hószúnyogok ősztől tavaszig enyhe, napsütéses időben gyakran láthatók a levegőben, időnként akár tömegesen is amint násztáncukat járják. Hosszú, vékony lábú 8-12 mm-es rovarok amelyeknek csak mintegy 110-120 faja él a világon, ebből kb. 50 Európában. Nem kell attól tartanunk, hogy ránk támadnak, és a vérünket szívják: szájszerveik ugyanis annyira visszafejlődtek, hogy még táplálkozni sem igazán tudnak. A téli szúnyogok lárvái a talajban, avarban élnek, korhadó szerves anyagokkal, gombákkal és állati ürülékkel táplálkoznak.

Téli szúnyog

Igazi téli rovarok a hótücskök (Boreus hyemalis) is. Szélsőségesen alkalmazkodtak a hideghez, ezért elpusztulnak, ha sokáig kézben tartjuk őket. Kicsi 3-5 mm-es, sötét színű, röpképtelen rovarok. Sebesen futkosnak a talajon és hosszú középső és hátulsó pár lábaikkal nagyokat képesek ugrani, ezért Németországban hóbolhának is nevezik. Nem is bolha, nem is tücsök, hanem a skorpiólegyek rendjébe tartozó faj. Hogy mennyire jól érzik magukat a hómezőkön, azt az is jelzi, hogy ilyenkor párosodnak. A hím párzás közben kampószerű fogókészülékké módosult szárnyaival megragadja nőstényt. A nőstény ezután olyan helyet keres, ahol tojócsöve eléri a talajt, és lerakja petéit. A lárvák két éven át fejlődnek a földben. A hótücsköknek mintegy 30 faja ismert. Elpusztult kis rovarokat keresnek a jégen és a havon, de mohákkal és más növényekkel is táplálkoznak. Az emésztés már a száj előtt megkezdődik: táplálékukra nyálat juttatnak, ami azt rövid idő alatt feloldja.

Hótücsök (forrás)

Az alig 1,5-2 mm nagyságú fekete gleccserbolha lakóhelye a havasok örök hava és jege, ahol gyakran olyan bámulatos mennyiségben fordulnak elő, hogy helyenként a talajt és a jégrepedéseket feketére festik. Ha megzavarják őket, élénken ugrándoznak. Táplálékul különböző apró élőlényeken kívül azoknak a rovaroknak a maradványai szolgálnak, amelyeket a szél sodort a jeges magasságokba. Ez sem bolha, hanem egy ugróvillás (Collembola), amelyről az első leírások a XVI. századból származnak. A fajt 1839-ben írta le a geológus Eduard Desor, az ő emlékére kapta a Desoria glacialis nevet. "Vére", hemolimfája -15C-ig folyékony állapotban marad.

Gleccserbolha (forrás)

A gleccserbolha az ausztriai Tux-Finkenberg egyik turistalátványossága. Az itteni Gleccserbolha park meglátogatására a Luis-nak elnevezett gleccserbolha hívogat.

Luis a gleccserbolha

Fagyásgátló fehérjék

A hőmérséklet csökkenése a szervezeten belüli folyadékok fagyását okozza. A fagyás egyrészt dehidratációhoz vezet, másrészt a sejtek mechanikai roncsolódásához és ezen keresztül a szervezet pusztulásához. Vajon miért nem fagy meg a téli szúnyog, gleccserbolha, hótücsök, mitől váltak hidegtűrőkké? Kiderült, hogy ezek a fajok a hideg beköszöntével különböző fagyásgátló molekulákat kezdenek el szintetizálni: polialkoholokat és cukrokat (glicerol, szorbitol, fruktóz, szacharóz, trehalóz stb.), illetve ú.n. fagyásgátló fehérjéket (AFP). Az AFP-ket (antifreeze protein) először a sarki tengerekben élő halfajok véréből mutatták ki, de utána megtalálták őket hidegtűrő baktérium-, növény-, gomba-, rovarfajokban is. Molekuláris szerkezeti sokféleségük ellenére közös tulajdonságuk, hogy jégkötő fehérjék amelyek rendelkeznek egy lapos jégkötő molekulafelszínnel. A képződő jégkristályokhoz kötődve meggátolják ezek növekedését, a makroszkópikus jégkristályok kialakulását. Csökkentik a testfolyadékok fagyási pontját anélkül, hogy módosítanák az olvadási hőmérsékletüket.

Rovarból izolált fagyásgátló fehérje térszerkezete (PDB kód: 1EZG) – a fehérjeszerkezeteket Rastop-pal generáltam a Protein Data Bank-ból származó megfelelő PDB file-okból

Lepényhal I-es típusú fagyásgátló fehérjéje (PDB kód: 1WFA)

Hering II-es típusú fagyásgátló fehérjéje (PDB kód: 2PY2)

“Halfehérje” a fagyiban

Az Unilever – a világ legnagyobb élelmiszergyártó konszernje – fagyijai előállítására egy tengeri halból (Macrozoarces americanus) származó II-es típusú génmódosított fagyásgátló fehérjét használ fel. Így a fagyiban a jégkristályok alacsonyabb hőmérsékleten képződnek, a fagyihoz 50%-al kevesebb zsíradékot kell felhasználni és emiatt 30%-kal kevesebb kalóriát fog tartalmazni. A „halfehérje” amelyet egy génmanipulált élesztősejttel szintetizálnak a fagylaltnak mindössze 0,01%-át teszi ki.

Lepényhal génje a fagytűrő búzában

A fagytűrő fehérjéket már a növénynemesítésben is felhasználják. Egy lepényhal (Pleuronectes americanus) genetikailag módosított AFP génjét jutatták be sikeresen a tavaszi búzába amely ezáltal a -7C-os fagyoknak is ellenállóvá vált.

A gleccserbolha és a szervátültetések

Kanadai kutatók egy tartósan fagypont alatt élő gleccserbolhafaj (Hypogastrura harveyi) anyagcseréjét tanulmányozva egy eddig ismeretlen típusú, az eddigiektől eltérő molekulaszerkezettel rendelkező fagyálló fehérjét fedeztek fel. Felhasználásával az átültetésre váró szerveket fagyásveszély nélkül lehetne alacsonyabb hőmérsékleten, a jelenginél hosszabb ideig tárolni (a transzplantálandó szerveket jelenleg a jégkristály képződés elkerülése miatt fagypont fölött tárolják). Mivel az eddig ismert fagyásgátló fehérjéktől eltérően az új AFP testhőmérsékleten elbomlik, ezért immunreakciót sem váltana ki.

A gleccserbolha új típusú fagyásgátló fehérjéje (PDB kód: 2PNE)

Sárgafejű királyka

2009-01-17T16:24:00.001+02:00

“Fenyő ághegyei közt bujkál, százszor keresed, egyszer, ha rátalálsz. (…) a madár, amelyért tűvé tesszük olykor az előttünk álló fát, “fiszt, iszt, szít, szrí, szi-szi”-szerű hangot hallat ténykedése közben. Halkan, finoman szól e hangicsálás, mégis igen alkalmas arra, hogy már-már lankadó érdeklődésünket újból és újból felcsigázza.” írta Béldi Miklós a sárgafejű királykáról, Európa legkisebb, mindössze 5-7 grammos madaráról. Fenyőerdőben fészkel, 8-10 tojást rak. A tojása “akkora mint egy öreg borsószem ” (Herman Ottó), mindössze 0,6-0,7 g. A királyka fürgén mozog a gallyak sűrűjében, gyakran függöget az ághegyek előtt. “Aranynál is hasznosabb kis jószág, mely rovarokkal, tojásukkal és álczáikkal él, leginkább a fenyvesek őre és kertésze”, írta róla Herman Ottó. Az alábbi fotókat Borszéken készítettem.

Jégvirágok

2009-01-17T09:27:00.001+02:00

Téli reggeleken bizony sokszor csodáljuk meg az ablakon a jégvirágokat. Ezek nagyon alacsony külső hőmérsékletnél, a fagypont alá hűlő ablaküvegen kialakuló összenőtt jégkristályok. A jégvirágok szépsége abban rejlik, hogy bár legfeljebb 9 féle jégkristály alkothatja őket, mégsincs két egyforma köztük. A kristályok alakja, szimmetriája számos tényezőtől függ. Lényeges a fagyás sebessége, a víz tisztasága és a felület simasága is. Az alábbi fotók Borszéken készültek.

A jégvirágokról itt lehet bővebben olvasni.

Decemberi túra a Bükkben

2008-12-01T19:13:00.016+02:00

A túra adatai számokban: trekkrögzítés indult 11:11 órakor, GPS kikapcsolva 13:37-kor . Megtett útvonal 7.397 km, időtartama 2 óra 26 perc, a legkisebb mért magasság 387.5 m, a legmagasabb pedig 562 m volt; szintemelkedés 171 m, szintcsökkenés 180 m, hőmérséklet 11-12 C. Szép, felhőtlen, napsütéses idő volt. A túra Google Earth-es kmz változata, amely fotókat és GPS-es nyomvonalat is tartalmaz, innen tölthető le.

Az útvonalunk szintprofilja

A kolozsvári napi hőmérséklet alakulása december elsején

A 25-ös trolibusz végállomásától indultunk a kék kereszttel és piros sávval jelölt turistautak közös kiindulópontjától. A N46.74893 E23.53883 pontnál letértünk az aszfaltozott útról és déli irányba indultunk el egy sáros szekérúton ami később egy ösvényben folytatódott. A N46.74337 E23.53672 pontnál fekete harkály prü-prü-prü hangját hallottuk. Ezután a N46.74289 E23.53699 pontnál egy keleti irányba tartó ösvényen kimásztunk a gerincre és elértük a piros sávval jelzett turistautat. A napsütötte oldalon több olasz sáskát is láttunk, hallottunk, illetve egy apró, sárga pimpó is virágzott.

Itt láttuk az olasz sáskákat és a pimpókat

Ezen az ösvényen mentünk fel a gerincre

Olasz sáska

Pimpó

A piros sávval jelzett Páter utat elérve, ezen déli irányba haladtunk tovább. Útközben sikerült egy új K.M.U.-val (Kolozs Monostori Uradalom) jelzett régi határkövet találni - ezekről a későbbiekben majd részletesebben is írok - és rögzítettük öt, óriási hangyaboly koordinátáit is.

K.M.U. - a volt Kolozsmonostori Uradalom határát jelző kő

A gerincen öt nagy méretű hangyabolyt láttunk

A piros sávos jelzésen egészen a N46.73830 E23.55623 pontig mentünk, ahol a sár miatt letértünk a jelzett útról és az erdőben haladva, a N46.73625 E23.56256 pontnál elértük a sárga sávval jelzett utat.

A Plecska völgye

A Szénégető a Gálcsere tetőről

A sárga sáv jelzést ÉNy, majd É fele követtük. Menet közben belekeveredtünk egy vegyes cinke-csúszka-fakopáncsos csapatba és sikerült egy aranyos rezgőgombát is fotózni.

A csúszka az egyetlen madarunk amely fejjel lefele is tud kopácsolni

Hím nagyfakopáncs

Kék cinke

Az aranyos rezgőgombával elsősorban ősszel-télen találkozhatunk

A sárga sávos jelzést követve kiértünk az erdőből, majd a Monostori negyeden keresztül értük el a túránk végpontját. Az erdő széle és a lakótelep közötti magasfeszültségű villanyoszlopon két, dögöt fogyasztó hollót figyelhettünk meg.

(A végleges verzió majd később készül el!)

Korai denevér novemberben

2008-12-01T08:17:00.004+02:00

November 25.-én egy korai denevér (Nyctalus noctula) repült be a Grigorescu lakótelep, Al. Vlahuta utcájának egyik hatodik emeleten levő lakásának a konyhájába. A denevér H. Judit jóvoltából a Babes-Bolyai Tudományegyetemre, Ion Coroiu deneverészhez jutott akinek a segítségével a hasonló helyzetbe került társaival együtt remélhetőleg majd szerencsésen átvészeli a telet.

A korai denevér hazánkban a leggyakrabban kézrekerülő denevér. Hegy- és dombvidéken, valamint síkvidéken egyaránt előfordul. Az otthont adó erdők eltűnésével sikeresen alkalmazkodtak a városi életmódhoz. Az utóbbi tíz évben elszaporodott a városokban a korai denevér, amely a panelrésekben talált magának új élőhelyet. Telelőhelyei faodvak, házak fűtött részei, nagyobb épületek védettebb zugai, azonban barlangokba sohasem megy. Telelőhelyét aránylag korán hagyja el, és kedvező időjárás esetén már márciusban kijár a szabadba. Május végén kettő, ritkán három kölyköt szül. Ez az egyik leginkább „vonulós" faj. A korai denevér tartja a távrepülés rekordját Európában 2347 km-rel.

A denevérek téli álmot alszanak. Ezt azonban nem úgy kell elképzelni, hogy ősszel ledermednek, majd tavasszal felébrednek: a téli álmot többször megszakítják, úgynevezett komfortmozgást végeznek, elintézik kisebb és nagyobb dolgukat, még ki is repülhetnek a búvóhelyükről. Egy lakásfelújítással járó fúrás-faragás éppen elég, hogy kiverje az álmot a közelben lakó denevér szeméből. A felébresztett állat elvégzi komfortmozgását, majd minél hamarabb alvóhelyet keres magának. Ilyenkor a gyorsaság sokszor a minőség rovására megy: találtak már alvó denevért virágládában az erkélyen, lámpaoszlop, ház tövében. Az állatok testhőmérséklete a téli álom alatt 5-10 Celsius-fokra csökken, életfunkcióik lelassulnak. Ezért az „ébredés” sem megy egyik percről a másikra, egy-másfél óra kell hozzá (forrás itt).

Érdemes elolvasni: rövid összefoglaló a denevérekről , illetve egy interjú a városi denevérekkel kapcsolatos problémákról. Hazánkban valamennyi denevérfaj törvényesen védett. Védelmükkel, tanulmányozásukkal a Romániai Denevérvédelmi Egyesület foglalkozik.

Korfu/Kerkyra, 2008.07.30-08.06.

2008-08-28T08:49:00.008+03:00

Fotók:

Radnai-havasok, 2008. július 25.-29.

2008-08-28T07:27:00.007+03:00

Fotók:

MediaFire

2008-05-18T11:58:00.010+03:00

MediaFire ingyenes file-hosting

Több file-t is fel lehet tölteni, file-onként a felső határ 100 MB. Nincs tárhely-limit, de a file-okat 30 nap után törlik , ha a létrehozott kontóra nem történt belépés. Egyszerre 10 file tölthető fel. Egy 50 MB-os prezentációt kb. 20 perc alatt sikerült feltöltenem (~360 kbps).

Foldert és file-t is lehet megosztani: lehetőség van Share by Email-re és Embed in Website-ra is, utóbbi különösen hasznos.

A Box.net-et is használom, de ott csak 1 GB-s ingyenes tárhelyet adnak és maximum csak 10 MB-os file-okat lehet feltölteni. Gyorsan megy a feltöltés, gyorsabban mint a MediaFire-nál.

Kikeltek az első magyarországi gólyafiókák

2008-05-17T10:37:00.011+03:00

Kikeltek az első gólyafiókák!