2011. március 20., vasárnap

Március 20 - Verebek Világnapja (World Sparrow Day)

Kormányok, világszervezetek védik más kontinensek exotikus fajait - a tigriseket, elefántokat, pandákat - mindeközben közvetlen környezetünkben is lenne bőven tennivaló. Nyugat-Európa egyes régióiban a mezőgazdasági területek madarai, köztük a verebek is, bajban vannak, számuk a környezetszennyezés és -átalakítás, gyakran a modern agrárgazdálkodás miatt vészesen megfogyatkozott. 1980 óta Európában a házi veréb (Passer domesticus) állománya 62%-al, a mezei verébbé (Passer montanus) pedig 48%-al csökkent.

Par_20091228_141746_PC280032_030

Passer domesticus_dinamika

Fogyatkozó madarunk a házi veréb (grafikon forrása: European Bird Census Council )

"Kerülhetnek-e hazai madarászok angol kollégáikhoz hasonló helyzetbe, akiknek több száz kilométert kell utazniuk hogy mezei- vagy épp házi verebet láthassanak? Igen, verebeket. Két olyan közönséges fajt, melyeket itthon az ajtóból kilépve akár néhány perc alatt láthatunk. Ugyanilyen közönségesek voltak nem is oly régen Angliában is, míg be nem vezettek egy újabb agrár-finanszírozási rendszert az 50-es évek végén. Támogatták többek között a műtrágya és rovarirtók használatát, a kis parcellák egyesítését, a nehéz gépek vásárlását. Mi lett az eredmény? A mezőgazdasági termelés nem nőtt jelentősen, a farmerek nem keresnek többet és nem élnek jobban azóta sem. Viszont ha megáll a traktormotor dübörgése, a mező felett síri csend honol – madárének nélkül." (Szabó D. Zoltán - Mindennapi madaraink: jobb ma több veréb, mint holnap egy sem)
Nem véletlen, hogy a Naturschutzbund Deutschland 2002-ben az év madarának nyilvánította a házi verebet, a Magyar Madártani Egyesületnél pedig 2007 a mezei veréb védelmének volt az éve. Tavaly óta pedig a verebeknek is van világnapjuk.

Mezei_P6050003

Passer_montanus_dinamika

Lecsökkent a mezei verebek állománya is (grafikon forrása: European Bird Census Council )

A World Sparrow Day-t (WSD) először 2010-ben rendezték meg és kettős célja van: egyrészt a fogyatkozó verebek védelmének a szükségességére, másrészt szűkebb környezetünk biodiverzitásának a megőrzésére szeretné felhívni a figyelmet.

World_Sparrow_Day_March_20
A verebek számcsökkenésének a legfontosabb okai közé sorolhatók a költőhelyek eltűnése (ez az új építkezési-, épületfelújítási, -hőszigetelési technikák következménye), a megfogyatkozott táplálék (egy nagyvárosban ma már mind nehezebben jutnak élelemhez a magevő verebek, illetve a fiókanevelés kritikus időszakában sem mindig biztosított az ekkor oly szükséges rovartáplálék mennyisége) és eltűnőben vannak a verebek számára pihenő- és búvóhelyként szolgáló bokrosok is.
Az okokat felismerve már mi is segíthetünk tollas szomszédainkon, ha másképp nem akkor azzal, hogy résztveszünk a Mindennapi Madarak Monitoringjában vagy pedig felhívjuk mások figyelmét is védelmük fontosságára.

Bokorban_20100125_125930_P1250044_043

A verebek számára fontosak a bokrosok

Hazi_him_P6200061

Hím házi veréb

Fioka_P5160008

A szomszéd eresze melletti fészekben “született” házi verébfióka

2011. március 14., hétfő

Csörgő réce és az első barázdabillegető

Még egy olyan unalmasnak tűnő, bebetonozott medrű, nem egy helyen forgalmas utcák által szegélyezett vízszakasz is mint a Kolozsváron átfolyó Kis-Szamos is okozhat meglepetéseket. A bütykös hattyú, viharsirály, vízityúk után újabb fajjal bővült a kolozsvári Kis-Szamos parti madárfajlistám: sikerült a tegnap a tőkésrécék között egy csörgő récét (Anas crecca) megfigyelnem és fotóznom. Ő Európa legkisebb és egyben legsebesebben repülőnek tartott úszórécéje. Nálunk ritka költő, de ősszel-tavasszal tömegesen átvonuló, gyakori faj. Valószínűleg ez a nászruhás gácsér is, egy az északi költőhelye fele tartó madár lehetett.

Csorgorece_20110313_122022_DSCF3350_053

Csörgő réce (Anas crecca) a Kis-Szamos partján

Csorgorece_20110313_122035_DSCF3353_056
A madaras ráadást a Szamos parton fotózott idei első barázdabillegetőm (Motacilla alba) jelentette: ott szaladgált a Sportcsarnok mellett a füves parton. Béldi Miklós madárnaptára szerint március 12-14 között érkezik Erdélybe. Nos, ez a madár úgy látszik betartotta a menetrendet (amúgy a tavaszi madárérkezések gyűjtésének immár több mint százéves magyar hagyományai vannak).

Elso_barazdabillegeto_20110313_113704_DSCF3339_042

Lengésed könnyű, mint a lehelet,
a mi lelkünk a súlyt nem bírja már.
Lebegj, lebegj a véres föld felett,
pehely-madárka, leánykamadár!

(Áprily Lajos: Motacilla alba)

Elso_barazdabillegeto_20110313_113715_DSCF3341_044

Az idei év számomra első barázdabillegetője

Néhány napja még –13 C volt Kolozsváron, vasárnap viszont már +19 C-ra kúszott fel a hőmérő higanyszála. A Szamos parti dankasirályok eltűntek, utoljára március 5-én láttam itt őket (akkor már csak 12-en voltak a januári több mint kétszáz madárból álló csapatból). Tegnap is láttam még egy vízirigót, valószínűleg ugyanaz a példány lehetett amelyet rendszeresen megfigyeltem a télen ugyanezen a helyen. Ideje volna mostmár neki is felhúzódnia a hegyek közé.
Lassanként kezdenek jövögetni a tavaszi vonuló madaraink is: itt vannak már a seregélyek, bíbicek, mezei pacsirták, 2011 március 10-én látták már az első fekete gólyát Ramnicu Valcea fölött (ifj. Szabó József, Rombirdnet) és talán láttak március 12-én Galac közelében fehér gólyát is. Napi 200-300 km-ket repülve tart hazafele a Milvus Csoport által GPS-es műholdas jeladóval ellátott két békászó sas, Benjamin és Arthur is. És a tavaszi hangulatot fokozandó Kolozsváron mindenfele elkezdtek énekelni az erdei pintyek és a fekete rigók.