2009 és 2010 után az idén immár harmadszor kerekedtünk fel a siketfajd dürgését meglesni, fotózni. Útban az 1300 méteren levő célpont felé, a Maros Dédai-szorosában, Ratosnyától nem messze nagy bukók (Mergus merganser) kerültek lencsevégre.
A folyó közepén, egy zátonyon két acélzöldes fejszínezetű hím és egy barnás fejsapkás tojó pihent két éber szürke gém szomszédságában. Az igazat bevallva a szürke gémek miatt sikerült a bukókat is észrevenni a mozgó autóból. Fékezés, kiszállás majd az első gyors bizonyító fényképezőgépkattingatások messziről - ami biztos az biztos alapon - aztán közeledés a zátonyhoz. Sajnos a partra leereszkedve a gémek felrepülve riasztották a bukókat is, ezek könnyedén és gyorsan tovaszálltak egy másik, Ratosnya irányába eső zátonyra. Már éppen vissza akartam fordulni, amikor újabb két, Szalárd irányából érkező hím nagy bukó landolt az előbbi zátony közelébe. Az egyik hamar tovább is állt, de a másikat aránylag sokáig meg lehetett figyelni és így aránylag tűrhető fotók, sőt egy rövid filmfelvétel is készülhetett erről az igencsak ritka erdélyi költőfajról.
A nagy bukó ugyanis kifejezetten északi elterjedésű madárfaj, állományának legnagyobb része a skandináv országokban, illetve Oroszországban költ. Nálunk telelő madár, amelyet október-április között figyelhetünk meg víztározók, folyók stb.mentén.
Első erdélyi költését a Milvus Csoport tagjai, Komáromi István és Miholcsa Tamás bizonyította: 2003-ban fiókás madarakat figyeltek meg, fotóztak és filmeztek éppen itt a Maros dédai szorosának Ratosnya és Szalárd közötti szakaszán. Azóta is rendszeresen költ itt 1-2 pár. 2003-ban és 2004-ben a nagy bukó további fotókkal is alátámasztott romániai költése vált ismertté: a Zetelaki és Vidraru víztárolóknál is megtalálták a faj fiókás példányait.
A nagypénteki nagy bukó fotózással így tehát szerencsésen kezdődött a hétvégi öncélú madarásztúra, reméljük a folytatás is hasonlóan szerencsés lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése